Reményi József Tamás – Tarján Tamás: Kukorelly Endre, Első nap az iskolábanKukorelly-paródia

Az van, hogy iskolába járok. De persze nem „bajárok”, ez máris nem pontos így, hanem bejárok, bejáró vagyok a Szívbe. A Szondi utcában nincs iskola, csak a Szívben. Iskolába járni nem jó, nem olyan jó, mint, mondjuk, baszni, ezt határozottan állítja a Nagybéla, aki tizedszer jön az elsőbe, és most a padtársam lesz. Per konkréte nem tudom, milyen az, ami Nagybéla szerint jobb, de biztosan igaza van, mert például mindjárt az első nap feltörte az új cipő a lábamat, ma ugyanott töri, pont illik a cipő a sebre. Fáj, de az iskolának ez sem elég, mondta a portás nyolckor, hogy iparkodjak sebesebben.

Ez így nem fer. Nem fer, a sakk-edzőm is ezt mondja, ha visszateszem a táblára a leütött bábumat. Mindig visszateszem, mert nem akarok sakkozni, és ha nem vagyok fer, akkor végre elmehetek focizni, ami egyáltalán nem finom sport, a tahóknakvalófiam.

Az iskolába köpenyben járunk, és dühítő, hogy egyforma vagyok. Egyforma vagyok a Nagybélával, de vigasztal, hogy Gogolnak is volt köpenye. A keresztpapi, aki vitéz volt vagy lovag, úgy lett ütve, előtte meg aztán később is, ő szereti ezt a Gogolt, pedig orosz, de nem úgy.
Az én köpenyem alól ugyanúgy kibújnak majd mind a valamirevaló további írók, ezt lehet tudni. Egyelőre azonban csak a szagok bújnak ki onnan, a Nagybéláé például rémületes. Az enyém valahogy nem rémületes. Jól esik szagolni. Az ember a sajátját. Az iskola viszont nem tesz különbséget a szagok között, a tanítónéni pláne nem, a tanítónéni ugyanis nő, nőből van, és a nők ezt máshogy veszik. Illetve nem veszik, nem vevők rá. Ők másra vevők, a Nagybéla meg is mutatta egy magazinban, mire vevők a nők. Így mondta: magazin, pedig az mást jelent, szovjet nyelven így hívják azt a boltot, amelyik üres. Nálunk a Szondi utcában sok magazin van. Ez lett kitalálva.

A Nagybéla nem hiszi el, de én már láttam női mellet élőben is. Németet, amikor cseregyerek voltam Sachsenkusch nevű faluban. Nem igazi német, persze, endéká, ott lehet nekünk, magyaroknak, gyereket cserélni. Úgy, mint a bélyeget. Cserebélyeg, cseresor. Nekem is van cseresorom, három fogazott ér egy fogazatlant. (Utólagos bejegyzés 2007-ből: Ugyanígy van ez az éretlen palik és az ilyen érett férfiak között, mint. Három fogazott ér egy fogazatlant.) Csereköpenyem viszont nincs. Ha majd este kimossák, reggel fölveszem, rajtam szárad. Gondolom, ez mindig nagyon kellemes. Nem mindig. Szeptemberben kellemes, januárban nem.

Évnyitó is volt. Találkoztam egy házbeli lánnyal, idejár a Szívbe, de már negyedikes, és a nagyobb fiúk tapperolják. Én még nem tapperolhatok, csak ha veszek neki egy similabdát. De én nem vennék akkor se, ha volna pénzem. Egyébként van. Viszont nőnek elvből nem fizetek. Csak hát a tapperolás, az hiányzik. Nagyon bír hiányozni. Különösen évnyitó alatt, ami Kölcseynek egy darabjával végződött, azt énekelték. Őszintén szólva elég gyenge szöveg, ha jobban figyeli az ember, hallja. Nyilván ezért, hogy nem is éneklik végig, az odaadásnak van egy ilyen határa, csak nem vallják be. Ellenben a szavalat egy másik költemény volt, valami Ady dobálta benne a köveket, az egész’ tetszett. Ezt az Adyt tervbe fogom venni. (Utólagos bejegyzés 2007-ből: Ady mégse annyira. A Tasnády jobb, csak nem ismeri senki.)

Zsíros kenyeret vittem uzsonnára. Ozsonára. Ozsonára mit eszel?, így kérdezi a nagybácsim, akihez kedvezményesen fogmosás-órákra járok. Azelőtt fogpasztagyára volt, de most nem. A komenisták elvették, valamennyi paszta maradt neki, abból tanít. Ketten járunk egyszerre, én egy grófgyerekkel, bizonyos Magdaházival, aki azzal henceg, hogy messzebbre volt kitelepítve, mint én. Mindig messzebbre megy. Én még nem eléggé. De fogok majd. Iparkodom, és akkor.

Azt is mondta a Nagybéla, hogy már az olvasásórára is bejöttek az oroszok. Mikor mór a ferenc, és kórusban kell accinegecipőjézni, akkor jönnek be mindig. Cipőben. Csak figyuzzam: CCCP. Mer ő a hadügyminiszter is, a Cinege, csak ő nem Cc-vel írja, hanem Cz-vel. A Mucha a Fradiból, az Ch-val, mégse ruszki! Viszont az is igaz, hogy ott az Orosz Pál. Márpedig az Orosz az orosz, és ha Pál, akkor meg cár, mesélte a fogpasztás családtag, még szerencse, hogy a Flóri a Császár, überolja. De szóval a Fradiba is bejöttek az oroszok. Így van kicsinálva a rendszer. Alá-ásva. Ezér leszek én mindig direkte bés.

A fogpasztás persze biztos forrásból tudja, hogy az oroszok nemsokára kimennek. És akkor velük mennek a komenisták is (Utólagos bejegyzés 2007-ből: Nem mentek ki.)

Reményi József Tamás – Tarján Tamás