Mi a boldogság vagy mi

Kukorelly Endre

Mi a boldogság vagy mi

a létezés az egy, 1, én meg a sült csirke kompatibilisek vagyunk, én és a futballozás kompatibilisek vagyunk, én és a nő, nők látványa őrülten kompatibilis, mind egy, egy nők

hát nézd, nálam, az életemben csomó minden igen jól áll most, és így, egy az egyben nem mondom, hogy ez valamilyen értelemben maga a boldogság, mert hülyén hangozna, de tudható, nem titkolom, pompásan érzem magam a bőrömben

na

jól állnak, sőt mennek az ügyeim, például kitűnően megy a munka, vagy kitűnően áll a munka, ha csinálom, remekül érzem magam, ha nem csinálom, akkor is remekül érzem magam, amikor dolgozom, és jól dolgozom, jól érzem magam, és amikor nem dolgozom, akkor is jól vagyok, élvezem, hogy dolgozhatok, hogy azt dolgozom, amit dolgozok, ezek tényleg összeállnak és fölerősítik egymást, valami módon kulminálódnak

alapos váltás az életemben, hogy elköltöztem a belvárosból, néhány kilométerre lakom Pesttől, ez kifejezetten ilyesmi már-már romantikus boldogság-érzést produkál nálam, amikor hazaérkezek, olykor hangosan ujjongok a boldogságtól

olykor hangtalanul

olykor elfelejtem

virágzik a cseresznye: végig a telepen, Szentistvántelepnek hívják, cseresznyefasor az utcák két oldalán, tavasszal virágba borulnak, ez meglepő

meglep, mindig, tiszta őrület, mintha virágernyők alatt járnál, marha jó érzés, hihetetlen illat meg minden, tényleg elfelejtem, hogy milyen, és akkor tessék, már ott is van, csak sajnos túl rövid ideig

egy bikának amúgy az, hogy fű meg fa meg föld meg földszag, hiába echte városi gyerek, őrjítő, kész, kivagyok, tök boldogság, látom, ahogy jön ki a fű meg szag, meg vagyok elégedve, meg vagyok babonázva, nem is kell más, ülök a kertben, hallgatom a fű növését, legyen ott egy könyv, de az csak úgy legyen ott, nem kell mániásan olvasnom se hozzá, elég, hogy nő a fű, ezt olvasom, na, hát ezek a komponensek nagyjából boldogsággal töltenek el, meg persze valaki ott izél a kezem ügyében bikiniben

hol a boldogság mostanában, barátságos, meleg

szoktuk játszani a Farkas Zsolttal, hogy mit mennyiért csinálnál végig, mennyiért lennél kecske mondjuk öt napig, ehhez hasonló, komoly játék, milyen ellentételezésért csinálnád, amit mondjuk egyébként nem csinálnál, vagy fordítva, mi az, amiről semmiképp nem mondanál le, el lehet jutni odáig, hogy nők vagy az írás, soha többé nő kezét nem foghatod meg, vagy pedig nem írhatsz, és akkor hirtelen nyakig benne vagy a kérdésben, akkor tudod, mi a boldogság, az a boldogító, amiről más dolgok miatt nem mondanál le, a nem becserélhető a boldogság

más dolgokról le tudnék mondani, ezekről nem, nő meg írás

csak azért mondom, ha már a munkáról kérdeztél, van bennem némi munkamánia, és akkor tehát az előzőekből következően boldogságmánia, mert az írás mellett nőmánia is van, de most arról beszélek, hogy az írás annyira fontos; hogy nagyon

ha egy mondatot sikerül rendesen összehoznom, egy-egy szót jobbra kicserélni, az, akármilyen hülyén hangzik is, boldogsággal tölt el, mivel pedig gyakorlatilag állandóan javítgatok a szövegeimben, összejön az öröm

néha

plusz anyukám főz

és nem vagyok beteg

fociztam egy kurva nagyot

satöbbi, van pár ösvény

ha ki vannak adva, megjelenik egy könyvem, akkor kiadtam, és az persze jó, meg villog, meg kóved, meg valamennyi pénz is, de korántsincs befejezve, noha vannak olyan szövegek, amelyekről tudom, hogy rendben vannak

ez sajna kivétel, ha így rájuk nézek, ha hidegen nézem, nyomban látom a problémákat, előbújnak a problémák, mint túlérett sajtból a kukacok, ott hemzsegnek nekem, no és akkor nekiállok, és kijavítom, vagy tovább rontom, attól függ, simán belefér, hogy elrontom, legyen mit visszajavítani

a végrendeletem szerint az érvényes, ami aktuálisan a komputeremben van

bele szoktam menni régebbi fájlokba, belejavítok, bagatell dolgokat, neked bagatell, nekem nem bagatell, ilyen kis szösz, szöszök, szöszölés, beleírok, ez is mindig erősen hozzájárul ahhoz az érzésvilághoz, amiről az előbb beszéltem, a boldogításhoz, mármint a magam boldogításához, mert ne hidd, hogy téged akarlak föltétlenül boldogítani

bár beszélhetünk erről is, megbeszélhetjük

nézd, nem mondom, hogy nem voltam már boldog szerelmes, de nem túl sokszor, nem gyúrok rá, mindenki tapasztalhatja, milyen könnyen átcsap, átfordul a dolog frusztrációba, ha rosszul alakul, végzetesen átcsap heveny boldogtalanságba, és ez nem hiányzik, mert mindig átcsap, kinek jó ez?

nem mondom, nem állnék ellen, ha most hirtelen beleszeretnék valakibe, azzal együtt, hogy tudom, óhatatlanul átfordul majd, muszáj neki előbb-utóbb a legtermészetesebben átfordulnia az ellenkezőjébe, de ezt már mondtam

minden trend megtörik, ez a természet, ez maga a természet, és nem muszáj feltétlenül direkt zuhannod egészen a pofádra, bele egyenest a betonba, bár a zuhanást úgysem úszod meg, én inkább amolyan kiegyenlítődéspárti volnék, ezért aztán nem feltétlenül izmozok, nemigen hajtok arra, hogy jaj de jó a szerelem, noha jaj de jó

a merülés, az igen

merülés

bele a világba, a létezésbe, testies-lelkies-szellemies élvezetekbe, ez, ami faszcinál, tehát az ilyesmi, hogy sült csirke, sör, futballozni, tanítani, nőket bámulni, Wagnert hallgatni, belehatolni a tengerbe, most csak a legtestiesebbeket mondom, szóval ez a komoly, meg a Rammstein

egyesülés, ilyen kb.-egy-ség, a létezés egy, nézni a csillagos eget augusztusban, az egy, és kompatibilis azzal, hogy az anyukám által sütött sajtoshúst benyomom, akkor én kompatibilis vagyok a jó istennel, ezzel az egésszel, ami van, és szevasz

nem beszélve most tényleg olyan dolgokról, hogy nagy műalkotások, erről eddig szeméremből nem beszéltem, odavagyok a múzeumszagért és a könyvszagért, meg a bakelitlemez borítójának az enyvszagáért

az olvasás nettó boldogság-cucc, érzéki ügy, azért van szükséged műalkotásokat befogadni, hogy minél komplexebb módon boldogulj, a művi, szintetikus eljárások hihetetlen jól kiegészítik a természetes forrásokat

a mű(vi) érzéki cucc, az érzékeidre kell hogy hasson, ha nem az érzékeidre engeded, hanem csak megérteni próbálod, az a boldogság-projektben nem játszik, műélvezzél el

a zene, az na

gyon erősen hatással van rám, túl erős, zenéket nem merek hallgatni csak úgy uk-muk-fukk, túl sokat, bizonyos zenék lestrapálnak, leszívnak, utána nem vagyok magamnál annyira, amennyire elvárom magamtól, lefáradok, energiaimpulzus-vesztés, hozzám tesz, de el is vesz belőlem

kihagytam azt, hogy vadonatúj autó szaga

piros

és bugyi csajon

nagy dolgok vannak, kolbász, futballmeccs, Róma, Berlin, Hölderlin, ilyesmi, akkor, mondom, intenzív ez az egység-feeling, a létezők és benne én, tudod, nem?, elvegyülsz, elterjedsz benne, és az terjed benned, egymásba terjedtek, valami ilyesmi

ki szoktunk emelinteni egyet-egyet, kitüntetetjük mondjuk a szerelemet, én nem tüntetem ki, gondolom, az egy aspektusa az egésznek, egy módja annak a képességnek, hogy beleoldódsz a létezésbe, közben pedig kompakt struktúra maradsz, megtartod a kontúrjaid, összeállsz, és nem szétesel, nem feloszlasz benne, mert a te szerkezeted is, a te mentális és testi konstrukciód is, egymásban vesztek részt, beléd épül és kiépül belőled, átmosódik rajtad, átmosódsz rajta, te is hozzáteszel magadból, magadat teszed hozzá, szóval ez egy ilyen dolog, erre reflektálsz, ezt nézed, sőt bámulod, élvezed, megállapítod, hogy kurva jó, nemcsak hogy megállapítod, hanem az egész szervezeteddel, egész lénye(ge)ddel élvezel élni