Mészáros Sándor: A Bernhard-kályha

,,Soha senki nem talált ki semmit, és nem is fog.” – idézi Thomas Bernhardot Németh Gábor A huron tó című könyvének egyik mottójaként. De ez a mondat Kukorelly Endre szinte bármelyik könyvében szerepelhetne. Furcsa, hogy az egyre terjedelmesebb Kukorelly-recepcióban alig említik Thomas Bernhardot, holott talán az ő művei hatottak a leginkább rá (ahogy Németh Gábor írásmódjára is, de e hatás finom különbözőségét bonyolult lenne itt szétszálazni!). Talán azért is maradt a ,,Bernhard-kályha” észrevétlen, mert Kukorelly számára nem a nagy osztrák ún. írói világlátása a fontos, sem a nyelvi szerkezetei, azaz ,,emeletes” körmondatai vagy ismétlő fokozásai – nem, mert ezek annyira egyedi lelemények, hogy bármiféle átvétel szinte automatikus utánzáshoz vezet még a legjobbaknál is. Hanem... mi is?

Alighanem a Thomas Bernhard-i irodalom-ellenesség a meghatározó a prózaíró Kukorellynek, miközben pontosan tisztában van azzal, hogy maga is irodalmat művel. Sőt, nemcsak művel, hanem termel! De ezt a ,,termelés”-t akarja leleplezni és fölfüggeszteni írásaiban, vagyis ezért gyanakszik folyton az irodalomra. Az irodalomra mint üzemre, álomgyárra vagy szépségiparra. Arra az irodalomra, amelyik rendre kitalál valamit, majd szépen kikerekíti a dolgokat. Elmeséli, kíméletlenül végigmondja vagy – dúdolja, ha törik, ha szakad. Nos, Kukorelly mindezt kihagyja. Mivel írásaiban – ebben az értelemben – semmit sem akar kitalálni és/vagy kikerekíteni, ezért utasítja el radikálisan a fikciót, mint az irodalmi formák által ránk kényszerített kitalációt, szép és hazug mesét. Ennek az irodalmiasságnak ront neki, ezt vizsgálja fölül és helyezi át egy másik térbe a Kukorelly-szöveg. És ehhez az irodalmi nyelvhez képest ,,rontja el” mondatait, iktatja be a hibákat, a stílustöréseket és a beszélt nyelv roncsolt szerkezeteit. Hogy e radikális és kínzó processzus által visszanyerjen valamit, amit élő nyelvnek szokás nevezni. Vagy irodalomnak – sajnos vagy nem. Ám ezt az olvasó döntheti el, mert ez csak és kizárólag az ő szíve joga. ,,És mindez, így Kukorelly, a sziven-en alapszik, a sziv pedig egy jókora, kövér bálnán alapszik.”