Litera netnapló

Húsz éves korom óta írok valami napló-félét. Katonaság alatt kezdődött azzal, hogy az év első napján kiszámoltam, hány másodperc van még hátra. Egyébként cirka másfél év volt hátra, az beláthatatlan darab másodperc. Feltápászkodjak, és megnézzem? No, fölálltam, nagyon brutális, itt a kezemben a füzet, nem mondom meg, hány éves darab, nem voltam még 20, bele van írva, hogy 13 millió 824 ezer másodperc múlva leszerelek. Hagyjuk. Durva, mert most nekifogtam olvasgatni, például január negyedikénél az áll, hogy Elvtórsak, még van egy kis idő, mindenki pótojja be az esetleges hézagokat. Uhrin honvéd, fog menni? Persze! Hát Ábrahám? Jálentem, igen! Na jó. Előbb határidőnapló-füzetekbe írtam egyébként, aztán, mert túl picinek bizonyult a felület, mindenféle spirálfüzetbe, '94-től komputerbe. Csak úgy mondom. Ez itt nem olyan lesz. Csak úgy mondom ezt is, de már hogy mihez képest lesz nem olyan, nem mondom meg. Nagyjából, sajna, mindez a helyzetből fakad, informácó-visszatartó lesz(ek), fix, hogy nem tudom kikerülni, noha napló per definitionem ne tartson semmitől. Most találtam ki, hogy legalább megszámozom az infó-visszatartásaim (továbbiakban I.V.1), magam is kíváncsi lévén, hogy a végére mennyi jön ki.
Asszem, sajna, sok.
Vegyük mindjárt, hogy bemegyek a nem mondom meg, hová (I.V.2), és behanyatlanál, mennyi kézirat jött össze! Ebből különben nagyjából kikalkulálhatod, hova mentem. Még azt is vegyük, hogy átsétálok az Írók boltjába a Jelenkor havi-rendes összejövetelére, és ott van Márton Laci, aki úgy tisztára mosolyog, mintha tudna valamit, csak nem akarná az orromra kötni, pedig én tudok valamit, amit én nem fogok az ő orrára kötni (I.V.3), arról nem beszélve, hogy a tiedre se. Sándor Iván kötet-bemutatója volt, Pályi, a Lacika prezentálták, meg a kiadó, Olasz Sanyi, aki nagy barátságosan kért írást tőlem a Tiszatájba. (Belibbent Gács Anna is, ő meg a Beszélőbe kért, olyan volt a helyzet, mintha csupán oda kéne állnod a recepciós asztalkához, és rögtön heveny, veled kapcsolatos versigénylés lépne föl. És akkor most már csak írnod kéne, báj de véj.) 6-kor beültünk a Menzába (mely egy korabeli menzára hajaz, nálam ifjabb korosztályok számára nyilván viccesen), Nagy Boglárka, Mészáros Sanyi, Ágoston Zoli, és Márton Laci, és heveny mód mindent megbeszéltünk (I.V.4).
Majd 1 másik helyre mentem, Kedves Naplóm (I.V.5), úgy híjják, hogy Ping Pong, aztán pedig hévvel haza. Szépen csikorgott a Széchenyi utca a bakancsom alatt. Tökéletesen kiment a fejemből, hogy ma volt a Toldi moziban a Szépírók Társasága Versmetró-projektjének zárása, franc. Majd valaki mesélje el, mi történt.

További netnaplók a Literán:
http://www.litera.hu/object.3c9b38b5-bcce-4fca-b88b-22d7adea0647.ivy