Kukorelly Endre: Gerlóczy Sári képe előtt

A kimagaslók melankolikusak, állítja Arisztotelész. Vagyis kérdi, miért, hogy mindazok, akik kimagaslók stb. Melankólia, depresszió, depresszív, mintha némiképp kikerültek volna, kiléptek ezek a fogalmak abból a rigid orvosi kasztliból, ahová a 19. századi modernitás által száműzettek. Noha a ketrec megmaradt. Gubbasztó alakok, (élet)unalom, lustaság, sőt restség, némi káosz, szétszórtság és szétszóratás, heves semmittevés, spleen és Langeweile, igazi hosszú tartam, a melankólia az elme betegsége. Viszont nincs egészség.
    Akkor tehát létezik külön betegség?
    „There is no health”, így John Donne, „az orvosok azt mondják, / hogy a legjobb esetben is csak semlegességet élvezünk. / És lehet-e rosszabb betegség, mint tudni, / hogy sohasem vagyunk jól, és nem is lehetünk?” Hippokratész szerint az emberi test „vért, nyálat, sárga és fekete epét tartalmaz”, és az eloszlás dönt. Eloszlik ez-az, csinál valamit, tesz velünk, tétet velünk jót vagy rosszat, jól vagy rosszul, nagyot és semmit, csodálnivalót, Gerlóczy Sári képeiről nekem a melankólia jut eszembe. „A melankolikus kiválasztott (vagy inkább kiemelt) személy”, írja Földényi F. László monográfiájában, egyfajta bizonyíték a köztes, a földi és mennybéli közötti titkos világról, a semmi birodalmáról. „A melankolikust akár egy hatalmas kérdőjelnek is tekinthetjük, melyet a »Ki vagyok?« és a »Miért vagyok?« kérdés előz meg.” Szépen beborult, szubtilis, kedélyvilága Fekete epe, más szinte föl nem merül.
    Bennem.
    Képekről írni, versről, zenéről stb., jelző ide (siralmas?, szánalmas?, fölös?), viszont, ha a tárgyról nem is, a tárgy ürügyén (magamról), mulattató. Én ugyanis ismerek Gerlóczykat. Gyerekkoromtól. Család, családi problémák, család mint kérdőjel, kiterjedt família, csupa kérdőjel. Azt hiszem, minden Gerlóczyt ismerek (tehát egyiküket sem?): ugyanolyan-másmilyenek, radikálisan különféle egy típus, totál zűrzavar’ mánia és depresszió, vonz és menekülésre ösztökél, mind ad abszurdum maga, külön(ös)-együttes Selbst, muszáj kezdeniük valamit magukkal. Kényszeres-Magával-Valamit-Kezdők (anti)Ligája meg még bírnék hasonlókat mondani róluk, Szondy 40., 2. em., saroklakás, jelentős részhalmazukkal egy házban laktam, ha jól számolom, 21 évig. „Mindennél jobb Szilvásvárad, / Szép lovászok és egyebek, / Sáncolnak mint szép királyok”, ez egy Gerlóczy-vers, kis kollektívájuk közös tudattalanjából. Aki (le)írta, Sári kislánya, most gyerek(orvos). Vagy hogy is mondjam, foglalkozására nézve mindenképp (gyerek)orvos. Valahogy, valahonnan tudják, mi a legjobb, micsoda minél, tehát, na még egyszer, mindennél jobb Szilvásvárad, szép lovászok és egyebek.



Fotók: Valuska Gábor