Kiss Noémi: Kukorelly Endre: SamunadrágKalligram, 2005. Tettamanti Béla rajzaival

Szerintem a gyerekek, mármint nem a gyerekek, hanem konkrétan a hat és háromnegyed éves kis emberkék, már annak is örülni fognak, mi több, már azon is mosolyognak majd - látom ahogy arcukra ül a szó – hogy KUKORELLY meg TETTAMANTI. Egy gyerek kap egy könyvet és ez a két név van ráírva. Azt hiszik majd, hogy fantázianév. Az előbbi, mármint a Bandi, írta ezt a könyvet és a Béla rajzolta.
Ám nem csak hogy írta, költötte (már amennyiben Bandi műve költészet, ez ma már nem lehet kétséges). Hanem saját magát is beleírta a költeményekbe.
Ki is ez Bandi itt benne a könyvben? Egy fú de jó költő?
Először is kopasz (lásd. a képét a 18 oldalon). Lehet dörzsölni a fejét.
Másodszor kedves, mert foci után megengedi, hogy fel lehessen rá mászni, rá lehessen taposni. „Le lett taposva, / de csak nevetett, kicsit, úgy látszik, gyagya.” (9.o.) Aztán meg a „ronda szúrós borostájával megpuszilgatja a nyakat”. (9.) „Teljesen tök a Bandi”: feleségül akar venni egy kislányt és ezen nevetgél. Erre a kislány azt mondja neki: „Csak tíz év múlva fogok férjhez menni, / de nem száz évesekhez, / igaz, hogy akkor meg már mennyi lesz, Jesszuskám! / 120 lesz.” Azt írja, hogy ezt mondja neki egy kislány. Kikosarazták. Őszinte költő. Végül milyen állat is ez a Bandi? Egy szép állat. A zsiráfok, antilopakodók, oroszlánok, orángutánok után van a tévében.
Szóval, milyen költő? Jó. Szellemes, hihetetlen, amit a szavakkal művel és hihetetlen, ahogy látszólag teljesen kiszolgáltatja magát, de mindig egy lépéssel előbbre van. Épp olyan ő, mint egy gyerek. Okos és szókimondó.
Olyan, mint Hanka és Samu. Ők, az ő szavuk, világtapasztalatuk a főszereplője ennek a kötetnek. Ők egyébként meg a Farkas Zsolt gyerekei. Onnan tudom, hogy egyszer találkoztam velük a hetes buszon. Hasonlítanak. Mármint a Samu és a Zsolt. Vagy a Bandi és a Samu? Vagy a Zsolt és a Bandi? Hát ebben a könyvben összementek a felnőttek, mint a Samu gatyája.
Van egy vers, idézném, mert abból látszik, hogy tanítja irodalomra Bandi a gyerekeket, na és persze az irodalmi sikerre: Volt 1 x 1 medve:

Kicsit szerintem népszerű vagyok,
szerintem behívnak bármi sóba.
És felkapott, mint a többi nagyok,
mert legnagyobbak álltak velem szóba,

például vegyük azt, hogy Málna.
Vagyis Milne
vagy mi a szösz. Kormos, Mészöly Miki,
és még a jó ég tudja, hogy ki-mi.

Itt ketten beszélnek. A vers mindenesetre azt sugallja, a sikerhez, a hírnévhez ma sokat kell olvasni. Ez tényleg így volna? Kicsit, néha túl szép világot hazudik ez a könyv, és ettől olyan üdítő. Legalábbis sok benne, talán túl sok benne a nyelvbe vetett bizalom és a játékos kétség. És azt sem titkolódik, hogy a szavak jelentenek valamit, még akkor is, ha összevonjuk őket, kiforgatjuk és megtapossuk picit. A szavak azt jelentik, hogy felnő velük egy ember.
A könyvben egyébként többnyire egy kislány beszél, az ő testvére volna a Samu. Öt és háromnegyed éves, mikor elkezdi, milyen szerinte a világ, és a kötet végén van a hatodik születésnapja. Kap egy biciklit. Közben pedig észrevétlenül egy cseles (mondjam ki, őszintétlen) nővé válik:

“Elnézik a hisztit,
kaptam egy biciklit,
hozzá bukósisak,
nem kérek tarhonyát,
ha nem vágok pofát,
nem velem morcosak,”

Igaz, Tettamanti Béla már a negyvenedik oldalon könnyet rajzolt a szemébe. Miért is? Hát szerelemből:

“Rengeteg kisfiú jár az oviba, aranyosak,
nem játszanak velem,
mind szerelmes belém,
van, amelyik nem belém.”

Ez volna a költészet gyerekcipőben? Nem, nem hiszem hogy itt bármi egyszerűsítve volna. Szerepek vannak, és azoknak tétje van. Így lesz ez egy komoly kötet a kisemberről. A blaszfémia lehet, hogy csak maskara, a nyelv pedig egy gyerek jelmeze, de komolyan. Hiszen a végén kell egy bohóc, aki valamit elárul az igazságról. Ez korábban is így volt Kukorelly könyveiben. A gyermeki (látszólagos) komolytalanság mögött irodalmiatlan az igazság és precíz a műgondatlanság. Vagy ahogy Mészöly mondta egyszer, a komolytalanság mögött a sűrű és mély világismeret van Kukorelly szövegeiben.
Bandi bele van vetve a világba. Most úgy csinál mintha (nyelvileg) egy ártatlan gyerek volna, s közben a gyerekek túljártak a gyerekeszén. Rá lehet mászni a hátára, fát lehet vágni rajta, picit szúr a borostája, meg lehet neki mondani, hogy gyagya, s ő erre azt ígéri, majd elvesz feleségül. De nem vesz. Becsap minket. Mégsem haragszunk rá.