Kukorelly Endre: Búcsú a politikától – avagy „jé, van időm"!

Kukorelly Endre új kötete a szerző két és fél éves parlamenti munkálkodásának állít élvezetes módon emléket. Belülről festve érzékletes tablót a tisztelt házról, ahol „nem elszabadult: elszabadították, önjáróvá vált a pöffeszkedés." - A szerzővel Országházi divatok című könyvéről Keresztury Tibor beszélgetett.

Interjúk, beszélgetések Kukorelly Endrével

publikációs jegyzék

Gustavsson, Björn: Att vara debutant i Ungern = WERMLANDS TIDNINGEN 1985. jan. 19.


Pjotr Gadzinowski, Dorota Jaszcz: Bez swietosci = itd 1988. jan. 31.


Szendrei Lőrinc: Mi van a „Dunáért Alapítvány”-nyal? = MAGYAR NEMZET 1989. máj. 16.


= ASAHI SHIMBUN (WEEKLY: AERA) 1988


Torma Tamás: Mi az a posztmodern? = VILÁG 1989/9 (júl. 20.)


Stark R. László: Rosszkor születni - az egy malőr = MAGYAR HÍRLAP 1989. aug. 16.


Memória-parton innen, a TündérVölgyön túl

Kukorelly Endre új regényen dolgozik. Mintha nagy lenne körülötte a csend, pedig dehogy. Munkazaj. Nem kell minden évben könyvet megjelentetni, nem kell minden évben újabb rangos díjat kapni. Még csak folyamatosan sem kell írni. Kukorelly viszont folyamatosan ír, a díjakat nem számolja, csak a derű óráit. Megírta a „komonizmus” történetét. Most egy hasonlóan nehéz témáról ír, a nőkről.


Kicsit majd kevesebbet járkálok

Beszélgetés Kukorelly Endre íróval

Kukorelly Endre neve leginkább az irodalom világában jártas emberek számára cseng ismerősen. Hogy ezúttal mégis a színházi rovatunkban „szerepel” interjúalanyként, annak legfőbb oka az, hogy ő válogatja ki a 2008-as Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) résztvevő előadásokat. Kukorelly Endrét a kolozsvári színház legutóbbi (Thomas Bernhard: A vadásztársaság) bemutatóján „kaptam el”, beszélgetésünk alatt természetesen nemcsak válogatói minőségében faggattam, szó esett sok minden másról is.


Folyamatos, nem forszírozott munkálkodás...

Nekem komoly meccseim vannak az idővel. Túl sokat is foglalkozom ezzel, mondjuk így, a múlással, ahogy iszonyú sebességgel megy minden, elzúg valami módon. Jól zúg különben, elég jól vagyok, szavam se lehet. Húszéves korom óta írok naplót, és nyilván nem az idő-problematika miatt kezdtem bele, de mikor elkezdtem, már erről volt szó, nagyjából semmi másról. Beszereztem egy határidőnaplót, és fölírtam, hány másodperc van hátra. Leszerelésig. Ugyanis katona voltam. A (napló)írás kicsit még meg is tudja fogni az időt. Megállítani nem, de rögzíti, és ezt hasznosnak gondolom. Elmúlik, hátra van, fölszerelsz, leszerelsz. Ha nem írnék naplót, sokkal ijesztőbben működne, jobban szorongnék attól, hogy elmegy minden, nyom nélkül. Bár igaz, így is jobban félek, nincs megoldás, marad az oldozgatás. Előveszem valamelyik régi füzetet, belekukkantok, megelevenedik az a nap, a napszak, és nem csupán az jön vissza, nem az jelenik meg, amit leírtam, hanem a környéke is, az egésznek az árnyéka is. Tanulságos. Hátborzongató érzés amúgy. Az agysejtek pusztulnak, velük az információ is, satöbbi, ehhez nem értek, viszont kétségtelenül tapasztalom, hogy megfelelő input - például egy naplóbejegyzés -, kiszedi, kilöki az elraktározottakat. Ezek szerint gyakorlatilag mindent raktározok, és bizonyos technológiákkal minden előhívható. Ha nincs apparátus, akkor nem, soha nem jön elő, örökre bennragad vagy teljesen véletlenszerűen tör fel, mondjuk álomban. A napló előhívja, beindítja, az agy megrendezi, megfilmesíti, és így valamiképp nem (csak) az esemény rögzült számomra, hanem az idő is. Megvan, nem ment sehova.


Kelemen Orsolya, Miklós Melánia, Sebők Borbála: Egy válogatás szempontjai

VIII. POSZT (2008. június 5–14.)


 



Április 1-jén hozták nyilvánosságra az idei POSZT versenyprogramját. A válogató ebben az évben sem színházi ember volt. A költő, író, esszéista Kukorelly Endrét a Tilos Rádió Madártávlat és békaperspektíva című színházi magazinja látta vendégül. A válogatóval Kelemen Orsolya, Miklós Melánia és Sebők Borbála beszélgetett. Az alábbiakban a kötetlen hangulatú rádióműsor rövidített, szerkesztett változatát közöljük.



Hogyan telt az elmúlt egy éved?



Jól. Bár elfáradtam, most kicsit hulla vagyok. Korántsem a színház fárasztott, hanem az ide-oda utazgatás. Megviselt, de nem nyafognék. Hajnalban érkeztem Pécsről, két előadást láttam, tegnapelőtt hármat, előtte is kettőt, a végén alaposan besűrűsödött.


Heveny wassalbertezés

Kukorelly Endre a jobboldal brandjéről

A fideszes többségű debreceni önkormányzat úgy döntött: szobrot állít a városban Wass Albertnek. A terv ellen száz értelmiségi írt alá tiltakozó levelet, köztük Kukorelly Endre is.

Miért csatlakozott a tiltakozókhoz?


Az egész mostani cirkusz Wass Albert körül egyszerű túlhabzás. Valószínűleg a tiltakozás is némi túlhabzás. Mindenesetre egy másodlagos frissességű íróból gyártanak politikai idolt, közben meg úgy tesznek, mintha művészetről volna szó, és ez ízléstelen. Nettó cinikus politikai játszma zajlik, szórakoznak az irodalommal.


Hol máshol élhettem volna?

Kukorelly Endre a rendszerről


Kukorelly Endre a rendszerről

A költő, író, esszéista ROM című kötete másodszorra jelent meg bővítve, új írásokkal és új alcímmel: A komonizmus története.


Kötetét azzal kezdi: mindannyian, akik itt éltünk '89 előtt, legalizáltuk a diktatúrát. Kollektív bűnösök lennénk?


A Magyar Nemzet súlyos cucc...

Onagy Zoltán beszélget Kukorelly Endrével

- Többszörösen aktuális, hogy váltsunk néhány szót közérzeteddel kapcsolatban. Egy előkérdés: a külvilág aktualitása ugyanaz az aktualitás, mint az íróé? Az író rendszerint túl van a nevezett perióduson, amikor a külvilág számára érdekessé válik.


- Hogy érdekes-e a külvilág? Vagy én a külvilágnak? Választok a kettőből: szóval, engem, tűrhetően normális ember lévén, meglehetősen foglalkoztat, hogy mi megy. Egy fokkal talán még jobban is, mint szeretném. Viszont szép lassacskán valahogy egyfajta számomra jól bírható, üzemképes lelki pozícióba keveredtem, nemigen krenkolom az agyam, ha fölszívódok, majdnem egyből ki is engedek, legsúlyosabbnak tűnő ügyeken is inkább mosolygok mint nem, mely technológiát mindenkinek szívből ajánlok. Mészöly Miklós, Kisoroszi-i szomszédom mondta egyszer, hogy én alkati optimista lennék, ami így biztos nem stimmel, viszont tény, jól érzem magam a bőrömben. Most épp süt ráadásul, délelőtt 11 óra, vakít az ablak előtti hatalmas fenyőfán a hó, rigók ugrándoznak a vadszilva ágán, tökéletes a csönd, délben lesz sült csirke, este jön valaki, szombaton focizom, ez megy. Mindenkit csókoltatok. Miért, inkább nézzem a tévében a Szalay Annamáriát?


A szív, hogy úgy mondjam, egy hozzám közel álló dolog

- Kukorelly Endrével beszélget Károlyi Csaba -

Károlyi Csaba


A szív, hogy úgy mondjam, egy hozzám közel álló dolog


Nemrég készült el Kukorelly Endre eddigi legnagyobb szabású könyve, a TündérVölgy avagy Az emberi szív rejtelmeirol. A megjelenéskor 52 éves szerzonek ez a tizenötödik kötete, az elso, A valóság édessége 33 éves korában, 1984-ben jelent meg. Az eddigi kötetek verseket, kisprózákat, eszszéket tartalmaztak. Az új muvet regénynek nevezi kiadója.


- Regényed címe tulajdonképpen már foglalt. Vörösmarty Mihály elbeszélo költeménye, a Tündérvölgy idézodik meg benne, a különbség mindössze a nagy V betu. Miért ez a cím?


- Turheto címadónak gondolom magam, mégis az alatt a majdnem kilenc év alatt, amíg ezzel az anyaggal foglalkoztam, igazából csak munkacímeim voltak. A határido szorításában döntöttem, elozo prózakötetem, a Rom adta az ötletet. Az szintén egy Vörösmarty-mure, A romra való rájátszás. Van nyilvánvalóan tematikai átfedés is a két könyv között: minimum annyi, hogy ugyanaz a terük. Azokat a lidérces viszonyokat próbálom a leírással valamelyest a konstruálás és rekonstruálás révén megérteni, amik között éltem. Én meg az én szegény kis talajvesztett, súlyosan deklasszálódott famíliám. A tündéri azonban nem csupán negatív értelemben értendo, a könyvnek ugyanis egyik fo helyszíne Szentistvántelep, ahol gyerekkoromban a nyarakat töltöttem nagymamámmal és a testvéremmel, hétvégenként a szüleinkkel. Igazi tündérvölgy volt, a legmesésebb értelemben.