H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.

I. Da ich ein Knabe war
Tasnády Attilának

Inkább csak véletlenül marad
akármi el. Én véletlenül

szerettem vagy féltem, és volt, hogy
ugyanazt szerettem, akitől
féltem. Inkább nem is marad el,
nemigen marad el semmi. Volt
két hatvannégyes Playboyom,
abban nézegettem a nőket,
és nem tudom, hogy mi mentett meg.
Rettet' ein Gott mich oft. Egy isten
vagy én magam. Mikor kisfiú

voltam még, barátságtalan
mindenkivel, álltam az egyik
sarokban, figyeltem csak, hogyan
rohangásznak. Valamelyikük
egyszer fejjel rohant neki a
radiátornak. Fejjel zuhant
előre, emlékszem, ahogy
széjjelnyílt a homloka annak
a fiúnak. Der Menschen Worte

Verstand ich nie. Ez a mondat ne-
kem sem jelentett soha semmit.

H. Der Ruhm
Wenn einer ist mit Gütern reich beglücket
Végtére is ki másnak felel-
getnék. Hogy praktikusan mindent

úgyis elrontok, az túlzás, de
pontos, bár sekélyes. Annál, hogy
minden úgyis elromlik, minden-
esetre már jobban megfelel
nekem. Pedig ugyanazokat
szoktam mondani a nőknek, és
ugyanazokat nem, azt a sem
a félrebeszéléshez, sem az
őszinteséghez nem elég pár

dolgot. Mintha jól betanultam
volna. De nem, nem. Nincs tanulság.

E. Hälfte des Lebens

Egy öregembert néztem a sűrű havazásban. A kétkerekű valamijén húzta maga után az összes vacakját.
Megálltam, megfordultam, úgyis épp szembe vágódott a hó, a szemembe szórta az [ ]
Látszott, ahogy az öreg araszol előre, és iszonyúan vigyáz, hogy el ne csússzon. Úgy vigyázott, az igyekezettől nyitva maradt a szája. A kétkerekűje pedig folyton megakadt, mert az egyik kerék befelé dőlt, beleakadt mindenbe.
Állok, a nyakamba zuhog a hó, így viszont a nyakamba. Legalább nem a képembe, és lehet látni. Wenn
Es Winter ist. Lehetett látni, és láttam, ahogy az öreg szépen csoszog előre a Körúton, állati lassan, a Nyugati felé, a bódék előtt, ahol azokat a mindenféle karácsonyi szarokat árusítják. Azt nem lehetett látni rajta, hova megy, és hogy minek. Hová húzza a kétkerekűjét. Miért húzza arrafelé.
Pont arra. Mi van ott.
Miért gondolja, hogy arrafelé van valami.
Beakad a kerék. Rángatja, ránt egy nagyot, akkor majdnem elcsúszik, aztán mégsem, megfogja valami, megfogta a levegő, a kerék kiugrik abból a repedésből, amibe beakadt, és az öreg húzza tovább. Közben egy rongydarabbal törölgeti az arcát. Nem néz sehova. Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde klirren die Fahnen. Nálam meg van egy szép hosszú, kibaszott jó formájú karácsonyfa, leteszem, ácsorgok kicsit, pihenek, ömlik a nyakamba a hó.