Én senkivel sem üldögélek


Ki nem gyanakszik

Ki nem gyanakszik arra, ami
van. Mert elértem, amit nem szokás,
egy trolit. Rövidke sprint. De
még nem kapcsolok ki azonnal
a megelégedéstől. Azért a
lihegés ellenére is
hallható, hogy tessék kiszállni!
Mindenki szálljon ki, mondta be
a mikrofon, és a trolibusz
utasai kiszálltak. Kilenc
utas volt, kilenc vagy tíz. Akkor
megtekintették, hogy leszakadt
tényleg a vezeték. És látszott,
hogy tényleg le. Aztán mindenki
felmérte, mi lenne neki
az optimális, mit is fog
csinálni ebben a kátyúban.
Ugyanezt tettem én is. Engem
jobban bosszant, más talán
barátságosabb. Ugyanaz az
anyag. Ugyanaz másfélét csinál.

(1989)


Az nehéz súlyokat cipel

Itt le vagyok fényképezve. Itt
lóg be a karom. Ezeket nem
tudom, kik voltak. Pont az
Operettszínházból jönnek
Kifelé, méghozzá a Marica
grófnőből. Az a sárga tömb, az
tizennyolc éve volt. Épp el
fog kezdődni a nyár. És akkor
majd be kellett vonulni, hát mit
tegyek, ez látszik itt, hogy
mit lehet ilyenkor csinálni. Semmit,
mert semmit nem lehet. Biztos valami
dolgom volt arra, vagy csak ott
sétáltunk. Én, meg még kicsoda.
Ki volt az? És miért állított
oda, miért kellett ott állni?
Miért állok abban a képben?
Erős fény van. De miért álltam
ott. De mintha siettünk volna
mégis. Akkor ilyen trabantok
futkároztak. Kicsit szélesebb
lettem, nem? És ez a hajam. Így
hátulról. Így pedig elölről.

(1989)


Elrendezés

Miközben teremtette, mormogott az
Úr, kezdetben az Eget és a Földet,
a Nagy Világot,
kinyitotta a,
és kipakolt belőle
kegyhátizsákot.
Remélem, morgott, hogy ez az
egész egészen
jól el lesz velem,
azért bele előre
nézett egy kicsit
a történelem
be, bele, hajrá fejest épp a
szabadságharcba, de gyorsan ki
kapcsolta. Na és.
Gyümölcs és gyümölcsözés
egyensúlyban van,
jól van, slusz-passz-kész.
Termel, mormol, nyelveket
gyakorol, bereked közben,
és belebrekeg,
úgy hangsúlyoz a
Jóisten, mint
a kisgyerek.
Nem használnám
föl, először gondolta
úgy, a virágot,
de másnap rájöve nagyon is,
hogy buta volt, kell, magára,
mein Gott, berágott,
és látta, mert visszatette, hogy rosszul
repülnek, a teheneket
a legelőre,
szarvakat döfve beléjük
hátra (rossz), középre
(rossz), legelölre.
És csinált vala férfit, és
rácsinált széles női
tömegeket,
elrendezvén a dolgot azonképp,
hogy érezzék egymáson
jól magukat,
kinöveszt gyenge füvet, hajakat és hájakat
növeszt, és növeszti
azokat a fákat,
s gondolván, oly' elég ennyi jó,
az ördögbe' is, kifejleszti
a problémákat.
És látá Isten, hogy jó
ez is. De reménykedett
csak abban, hogy lát,
s remélte, hogy van, mert elrendez
és teremt. Elrendezi és
teremti magát.