Élet és nem ezeket ismételhetikvers

(2002. december 19.)

Ahhoz k'epest még mindig túl
sok autó jár
a ház előtt.
Akárhogy kicsomagolom magam, nem
vesznek át, nem
vesznek rajt' erőt,

ha pedig begubózok, kicso-
magolnak, mindenkit
érdekel,
úgy látszik, hogy mi van belül, mi az, amit
majd oly könnyen
dobálnak el.

Tudod, van egy bizonyos jel-
legzetes
csuklómozdulat,
ahogy a csikket elhajítva a táskájában
turkál, új csikk
után kutat.

Én tényleg jól tudom egyébként, bármilyen
hülyén hangzik, hogy mi az,
amit várok.
Fölszállok egy járműre, és
a végállomáson
leszállok,

járkálok egyet, aztán vissza-
szállok
a következőre,
így szálldigálok
az akárhogy-is-de-elhagynak-
a-nőkre.

Vagy nem. Nem úgy. Nem így, ahogy.
Aligha úgy van,
ahogy mondom.
Nem kezdek, nem hagyom abba, nem
várok,
nem elrontom.

Tehát fölszálltál. És leülsz,
kinézel a.
Nézed az ablakon
saját magad. Ott saját magadat
látod
nagyon-nagyon,

meg némi piszkot, mert mindig
pocsékul van
lemosva,
csorog végig rajtad, le rád, ég
és föld minden
mocska.

Hazafelé még bemegyek
a boltba, és
veszek szalámit.
Még jó, hogy ahhoz képest kapni
mindent. Még jó
kapni bármit.

(2002. december 19.)

Álltam az árokparton
egyszer
az apámmal.
Ez akkor van vagy nincs. Ez akkor van,
ha az ember a régi
kacatok közt rámol.

A biciklit fogom, mellettem
áll, közel
a kerítéshez,
kinéz a képből. Jól néz ki.
Csipkézett
széle van a képnek.

Sütött a nap, ez akkor van. Akkor még alaposan
süt a nap, nincs
semmi árnyék.
Néz be a kertbe az apám.
Ilyet én
kitalálnék?

Egy gyerek áll az út szélén, most
mondjam innen azt,
hogy távol?
Te szerettél volna
csirkékre lövöldözni
légpuskából?

(2003. január. 6.)

Néha beleolvasok
a naplómba.
A-
lig hihető dolgok. Szomorú,
viccesebb,
buta,

nem hinnéd.
Nem
hiszem,
mik voltak
és
mi nem

nyúlánk, falánk, van
amit
nem is értek,
van, hogy túlzottan is. Nagyjából
így. Nagyjából
ez a mérték.

Például, vegyük ezt, hogy
1995.
december
hatodika. Mindent különben
elfelejtek. F'lejt
az ember,

azért van ez a, mondjuk így,
a rendszer, hogy
eszembe
jut, ami majd mindjárt
újra egész' el lesz
feledve,

érzelmek, ahogy messzi
elsodortak, épp
miköz-
ben elintéztem 4 vagy 5
ügyet. Hozzáfogtam
öt semmihöz.