Elég sokan az ágyban

KUKORELLY ENDRE

Elég sokan az ágyban

Hárman az ágyban. Görög és latin erotikus versek. Válogatta, fordította és az utószót írta: Csehy Zoltán. Kalligram, 2000. 207 oldal, 3500 Ft

Már az ókori görögöknél is találjuk a baszást. Ami nem annyira meglepo, viszont tény, nincs kétség, ezek a görög-rómaiak mind buzik voltak. Ez szintén nem kéne, hogy meglepjen, lehet amúgy is tudni róluk, és aztán mégiscsak. Mégis meglep. Csontbuzik vagy biszexek, egyszóval buzik, na. Elsosorban pederaszták. És másodsorban. Ilyen töményen errol még nem olvastam.

Csehy Zoltán válogatásában, fordításában és kommentálásával klasszikus versek, az ókortól középkori latin költokön keresztül Baudelaire latinjáig. Gyengéd szerelmesek (Sulpicia), erotikusok (Ovidius), szoft, középhard és kokemény pornó költemények, durvaságok is (priapusi versek), szép ( ) könyv, nagy ( ) munka: annyira, hogy a ( ) közé tényleg bármely lelkes jelzo beírható. El vagyok képedve.

Eloször is, talán a legüdvösebb, hogy itt rendesen beszélnek. Ha fütyi kell, akkor fütyi, ha fasz, akkor az, és van baszás és dugás, tömés, kefélés, kúrás, alig akad – talán egyszer Petroniusnál – a szépelgo szeretkezés, nagyon oké, rendes-helyes, kontextusfüggo, a persze sehol nem kodifikált, inkább amolyan �ráütök a szádra�-tiltástól mintegy független szóhasználat. �A modern szeméremnek meg se kell fogalmaznia a tiltást, ha azt akarja, hogy ne beszéljenek róla – írja Michel Foucault A szexualitás történetében (Ádám Péter fordítása) –, elég, ha mindezt rábízza a kölcsönösen egymásra utaló tilalmak játékára: azokra az elhallgatásokra, amelyek magával a némasággal kényszerítik ki a csöndet. Cenzúra.� Itt nincs cenzúra. Ez már majdnem elég is volna. Azonban van még más is: az antik mértéket remekül tartó, meglepoen normális (vers)beszéd. Vagy nem is tudom, melyiket kellene elobb említeni, hiszen a magyar irodalmi beszéd prüdériáját lebontó szövegek csak-csak olvashatók már Csáth Géza és Kosztolányi naplóiban, a hazai neoavantgárd egyes alkotóitól (Hajas Tibor) Hazai Attiláig az Arkánum költoitol (András Sándor, Kemenes Géfin László) a Magyar Narancs publicistáiig, ám ilyen jól olvasható antikizálás tényleg nemigen. Kovács András Ferenc Caius Licinius Calvusa említheto.

�Bithyniáé volt / minden, s azé, ki Caesart seggbedugta rég�, ez viszont Csehy Zoltán Calvusa. És az is, hogy �Magnustól rettegnek a férfiak. Ujja vakarja / most a fejét. Mit akar? Férfit akarna szegény...� Mert van ügylet itt terhes asszonnyal (Dioszkoridész: �Terhes novel akarsz? Akkor sose tedd be elölrol�), hatvanéves kurvával (Philodémosz: �csak / hozzá jöjjetek el, semmibe véve korát�), van az, hogy �Lydia annyira tág, mint...� (Martialis: �Azt terjesztik, hogy tóban dugtam meg e nocskét, / nem tudom: én a tavat dugtam, ez így hihetobb�), van feleség Iuvenalisnál (�Abban az ágyban, ahol feleség van, nincs nyugalom, csak / perpatvar ... Ordít, hogy fiuzol, sír, hogy kurvázol�), horatiusi �férjes punci�, anya-lánya-duó Markosz Argentariosznál, feleség plusz buzi Martialisnál meg minden, de leginkább dúl a fiúszerelem. Ezt már mondtam: csakhogy annyira eros eme dolog jelenléte a kötetben, szinte csak ez van jelen. Fügekultusz. A füge az analitás jele, és szerzok leginkább fiatal fiúk segglukát kultiválják, a szorösödot már nem. Ez nagyjából konszenzuális: �Pelyhesedik ragyogó Ládón, szeretoit eluzte�, így Sztatülliosz Phlakkosz. �Még az aranynál is drágább, ha az arca pihétlen / fénylik� (Tibullus). Ha �meseszép kamasz� �zsenge / szolgafiú van csak kéznél�, az a jó. Szerintük. És az a rossz, hogy �hamarost / ellepi majd a szor� (Horatius), mint Meleagrosz fiúit: �Inkább not akarok! Buzimódra a szorteli segget / kecskedugó pásztor tömje-kefélje csupán!� Theokritosz Ötödik idilljében Komátász és Lákon ekképp veszekszik: �S arra nem emlékszel, hogy jól megbasztalak épp itt? / És vigyorogva ölelted a tölgyet, rázva a segged? // Erre nem emlékszem, de hogy Eumárász kötözött a / tölgyhöz, s épp ide, arra igen, s megrakta a hátsód!� Catullus még A jó vers védelmében is így háborog: �Szétkúrom farotok, ti meg leszoptok.� A Carmina Priapeaban pedig a kicsi-de-nagybotú Priapus isten imígy fenyegeti a tolvajokat: �Eloször farodat dugom vörösre, / ha még lopsz, leszopatlak, ócska tolvaj! / Harmadszor, ha megint lopáson érlek, / hogy már végre lakolj a vétkedért meg, / segged szétbaszom, és leszopsz utána.� Most akkor ennek a tolvaj örüljön, vagy ne, ugyebár. Na de mindegy. Mert itt, az biztos, hogy a szexus beszél. És �aki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a hatalom fennhatósága alól�, ahogy Foucault írja. Mindenképp az ezen a könyvön végigfutó, a hatalmi játékot mélyen megveto horatiusi carpe diem!, a �Nincs holnap, se jövo. / Hát igyekezz, / és csak a mának élj!� oszinte, kezdj-vele-amit-akarsz-javaslata mellett, e beszédmód fényében elég ijesztoen látszik az a �társadalom�, amely �látványosan vezekel képmutatásáért, terjengosen beszél arról, hogy bizonyos dolgokat kénytelen elhallgatni, makacsul részletezi mindazt, amit nem szabad kimondania, megbélyegzi a hatalmat, amelyet gyakorol, és mindenáron ki akar szabadulni azoknak a törvényeknek a szorításából, amelyek biztosították muködését�.

Még valami. Kis lábjegyzet. Az, hogy milyen remek dolog versfordításokat jegyzetekkel olvasni: már azáltal, hogy vannak megjegyzések, válnak nem nélkülözhetové. Itt beszélgetnek velem – de ezt most nem fejtjük ki.

Egyébként ha benyomod éjfél után az ATV-t, akkor – legalábbis nálunk, a Terézvárosban, nem tudom, máshol mi a helyzet – egy dán pornócsatorna jön be. Vagy norvég. Rendesen bejön. Olyasfajta képek, mint a Pintér József tervezte könyvet illusztráló cseréprajzok, csak nagyobb valamivel a mozgás. Hasonló jelenetek, mint Níkarkhosznál, mikor �egyszer� Hermogenész, a szerzo, ez a Níkarkhosz meg Kleobulosz együtt kefélték Arisztodikét, úgymond �a not három részre tagoltuk ekképp�: égboltra (száj), tengerre (vulva) és alvilágra (hátsó). �Persze a föld közös.� A pornó unalmas. A föld közös: a pornó pedig unalmas dolog, naponta maximum három-négy óra, ahogy egy komolyabb fajta viccben áll. Zeusz, Poszeidon és Hádész megosztják egymással a kozmoszt.