Egy belga revolver

Városkép

Nyugodt Szív
Gyurcsány Ferencnek

Mondjuk legyen az most még mindenek elott a szcenárium, hogy igyekszem végig a Szív felol Szondyn, a Vörösmarty sarkánál, a Magyar Bélyeggyujtok Országos Szövetsége székházával átellenben alvó hajléktalan párocska közelében a kánikulától keletkezo szagok miatt enyhe ívet leírva, kikanyarodok a Béke szállónál a Nyugati felé, legyen Béke, o viszont a Parlamentbol jön a Szent István körúton, könnyu léptu fiatalember, keresztülvág a telefonfülkékbe vackolódó, földön heverészo népségtol gusztán megtisztított aluljárón, elsiet a pályaudvar elott, azon a részen, ahová alkalmanként kikukkant egy-egy fékezhetetlennek bizonyuló szerelvény, tisztes távolságban el a három takarosan felújított padon alvó és párolgó három hajléktalan férfi mellett. Megáll a postánál a sarkon, kivárja a lámpát. A Podmaniczky utcánál találkozunk, a troli megállójánál. Délután öt körül. Aztán balra be, neki bal, szerintem inkább mégiscsak jobb, de mindegy, a Városliget irányába, nagyjából kétszáz lépés, és ott az volna a nem nagy meglepetés, hogy nok ücsörögnének a járdán, hátukat a falnak vetve. Ötven-hatvan, nem számoljuk meg. Állnak, kuporognak békésen. Béke van. Na még egyszer. Béke. Ezek hajléktalan nok. Volnának, vagy hogy is mondjam, nem volnának, hanem, tudjuk, vannak. Látjuk, hogy vannak. Fiatal, öreg, középkorú. Sorba' ülnek, mer' mingyá', nem tom mikor, kinyit a noi hajléktalanszálló, sorba kell állni, vagy lehet ülni is, ugyanis limitált az ágyak száma, ha lemaradsz, nem férsz be, ám ezeket már nem igazán tudnánk, a környülállásokat, hogy pontosan mi a csoda megy, csupán sejtjük, mivel sejtheto, és bírunk sejteni. És akkor mi ketten, o meg én, érdeklodnénk ezeknél a noknél, nincs-e valamelyiküknek fölösleges ezer forintja, nyugodt szívvel (továbbiakban Ny. Sz.) nélkülözheto, tehát ami nélkül még egész békésen elvan. No és jelentkezne nyomban egyikük, hogy tessék. És erre mi hárman, a no, a fiatalember meg én, alapítványt tennénk Ny. Sz., az illeto no ezer forinttal, én egy millióval, a fiatalember egy milliárddal, vagy fordítva v. összevissza, és azonnal volna már 1.001.001.000. És úgy menne tovább a szcenárium, hogy mind a hárman szólunk más 99 hasonszoru ismerosünknek, mind készséggel, Ny. Sz. be is száll, nyomban összejön 100.100.100.000, ebbol épül jó pár csinos bérház, garzonlakásokkal, úgy húsz-harmincezer, ezeket pedig jelképes bérletért kiutalják rászorulóknak, de még ettol egyáltalán nem tör ki a kommunizmus. Nem volna kommunizmus, mégis, aki rászorul, megkapja, hát ez volna még mindenek elott, és nem más.