Csontos János: Álpuritán fedezékben

Túlzás nélkül állítható, hogy a TündérVölgy az író legautentikusabb könyve.” Ezt a kiadó írja Kukorelly Endre vaskos regényének fülszövegében. Egy könyvkiadó feltehetőleg alaposan ismeri szerzője életművét, ezért ez a mondat (amely méghozzá rá is akarja beszélni a potenciális olvasót a vásárlásra) legalábbis zavarba ejtő. Lehetséges, hogy azt üzenné: az író korábbi könyvei nem voltak elég autentikusak? S egyáltalán: mit jelent a hitelesség egy fikciós próza esetében? Hogy máskülönben minden úgy történt a valóságban is, ahogyan le van írva? Vagy hogy a szerző önmagához hűséges?
Bizonyára nem vagyok egyedül, aki előtt rejtély Kukorelly Endre írói-költői világa. A ’84-es kijárat óta rugaszkodom neki újra meg újra, hogy megfejtsem a titkot. A Maniere-t bő másfél évtizede még érteni véltem. Arról van szó, gondoltam, hogy a szerző rühelli a kádárizmust; az egészet, úgy, ahogy van, orbitális hazugságnak tartja, ezért nem is foglalkozik vele. Ehelyett „bosszúból” a részletekkel szöszmötöl. Elindít egy mondatot, nem jó, abbahagyja, újrakezdi. Bohócot csinál az összehazudott egészből. Manierista, a szó irodalomtörténeti, kismesteri és modorossági értelmében is. Nem nagy lélegzetű irodalmi program, de legalább tisztességes.
Később a kádárizmus elmúlt, ám a modor maradt. Kukorelly egyre nagyobb sikereket ért el az „irodalmi élet” belterjes világában: nincs olyan kilobbizható díj vagy ösztöndíj, ami elkerülte volna. Fan clubja támadt, de az egyetemisták, akik rajongtak érte, kérdésemre nem tudták okát adni elragadtatásuknak. A róla szóló kritikákból sem nagyon tudtam meg semmit: mióta Esterházy Péter megújította (részben felvillanyozta, részben relativizálta) a széppróza nyelvét, a magyar mondattant, a kritikusok egy része – félreértve szerepkörét – kényszerűen megpróbál ezen a fiktív tolvajnyelven beszélni. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a racionális érvelést felváltotta valamiféle érzet, sejtelem és kinyilatkoztatás elegye – a kritikából épp a kritika kopott ki.
Kukorelly természeténél fogva kedvence e köldöknéző céhnek. Olyan, mint ők – sértődékeny, kicsit nárcisztikus, ám a posztmodern stíldiktatúra lehetővé teszi számára, hogy a „pontos mondatok” álpuritán fedezékébe húzódjék. Kukorelly már nem „új érzékeny”, mint ahogy egy korábbi címke jellemezte a bújtatott érzelgősséget, ő már újromantikus. Felfedezte Hölderlint, majd Vörösmartyt. A kezdeti „manierizmus” társadalompszichológiai hátterét fölfejtő fontos könyvét, A Szovjetónió (sic!) történetét azzal a társcímmel egészítette ki: Rom. Vörösmartyra hajaz a „legautentikusabb könyv”, a TündérVölgy is. (Így írja, mint a BorsodChemet.) Alcíme: Az emberi szív rejtelmeiről. Vagyis személyes kitárulkozás, legfőképp pedig aparegény. Csakhogy míg Esterházy tömény romantikus szenvedéllyel a mennyekbe ragadni és a gyehennára taszítani is tudta szülőapját, ez az apafigura épp olyan színtelen, mint maga a fiú. (Ennyiben autentikus a könyv.)
A kimódolt szerkezet ellenére a mű töredékes – nyilván ez is romantikus kellék. Az meg posztmodern kívánalom, hogy az opusz valamely klasszikus előképre rezonáljon. Mivel a TündérVölgy legfőbb problémája az: miként lehet családregényt írni úgy, hogy a főhős (a szerző alteregója) elmulasztott családot alapítani, ide van citálva Tolsztoj és Kirkegaard. Csakhogy A csábító naplója mint referencia már nem eredeti ötlet a kortárs magyar irodalomban (ne feledjük a romantika kötelező eredetiségkultuszát!), ráadásul Nagy András a maga drámájában sokkal izgalmasabban dolgozta fel e párhuzumot. A másik nagy regényszervező motívum meg önidézet: hogy a főhős életét tönkretette a létező szocializmus, amibe beleszületett. (Ezzel nincs egyedül.)
Kukorelly kilenc évig írta regényét, ám a kismester számára ez nagy falatnak bizonyult. Ha valami csoda folytán Vörösmarty kezébe kerülne a vaskos könyv, értetlenkedve forgatná. Miért adnak ki manapság regényvázlatot? Szép anyag, gazdag anyag, de hát meg is kellene írni. Talán el kellene magyarázni neki, hogy az ő romantikus időszaka óta másként festenek az írói szív rejtelmei?
(Kukorelly Endre: TündérVölgy. Kalligram, 2003. 374 oldal, ára: 2900 forint, 310 szlovák korona)