Azt mondja aki él

Azt mondja aki él

Azt mondja aki él és fenn járkál,
azt sem tudni, hogy meddig
bírja. Talán felírta valami kis papírra,
a zsebében hordja, aki él,
hogy meddig. Talán van, aki

tudja, és remeg, mintha
a szerelemtől. Talán ha kibírnánk
nem keresni és nem találni semmit.
Azt mondja akire süt a nap, Uram
rám süt a te napod, miránk süt

ez a nap. Vagy így hallgat
tovább, és senkihez se szól, nem
megy, megáll, néz, vagy nem is
néz, csak hallgat. Nem látja,
micsoda fekete is az a nap.

Azt mondja aki él, hogy lenni csak,
egy kicsit is lenni, azt nem lehet.
Az élők, ahogy vannak, lépkednek
csak, mint a gép. És lépnek úgy,
mint a gép. Mint a gép, Uram.

(1986)

Ha nem szabad

Ha nem szabad kijönni, volt szabad,
nem lehet kinyitni az ablakot,
úgy folyik szét a víz az üvegen,
a nap megáll, estig reggel marad,
csorgó eső, a délelőtt csorog,
kimentünk volna, jobb volt odabenn,

át kell a boltba szaladni tejért,
zörög a kanna, a vázhoz ütöm,
ázott ruha, szétázott papiros,
itt lenni, nem, és nem tudni, miért,
itt én biciklizem, és nem tudom,
tej, föld, eper, szavak, víz, összemos.

Belegurul a tócsákba a gép.
Itt senki sincs. Nem is volt senki sem.
Alig esik a cseresznyés alatt.
Elmentem kicsit távolabbra még.
Ez, innentől oda, az én helyem.
A'helyt, ahol a sem-mi-más maradt.

Járás. Thomas Bernhardnak

Ezzel a járással, ahogy
megyek. Így mozog el a
bokám és a lábfejem.

Tudok menni. Járkálok.
Tegnap elsétáltam az
egyik utcasarokig, de

túl hideg volt kint, inkább
visszajöttem. A Szívig
és hazafelé. Majdnem

megfagytam. Nem volt nálam
kesztyű. Próbáltam, hogy ne
fázzak, arra gondolni.

Próbáltam gondolkodni,
igen, de csak az jutott
eszembe, milyen hideg

van, és hogy jó lenne az
a kesztyű. Ma kimegyek
a Köröndig legalább,

ez a tervem, ma ez lesz
a program. Ezt az elkép-
zelést valósítom meg.

Úgy, hogy elmegyek megint
a Szív és a Szondy utca
sarkáig, és a Szíven

le az Aradiig, az
Aradin balra, Szinye-
i M., jobbra befordulok,

és Körönd. Az életem
ilyen menés. Vagy inkább
vonulás. Láncolat. Szóval

az élet menésekből
és vonulásokból áll.
Vagyis tevődik össze.

Nem nyugodt beszéd. Nem is
beszarós. Harminchat sor.
Ennyi szó, ennyi betű.

(1990)