Sulinet: Tündérvölgy


Röviden Kukorelly Endre TündérVölgy című regénye arról szól, hogy volt a hatvanas években egy srác, a kis Kukorelly Endre, aki nagyon reflexív volt - nem csak csajozott, mint bárki más, de folyton tudta is, hogy most éppen csajozik. Figyelte magát. Okoskodott, agyalt, filózott. Na, mostanra ez a srác ötven körül jár, és szétröhögi magát azon, amiken akkor agyalt. És az olvasó is szétröhögi magát.


Ágoston Zoltán: "Minden a nőkről szól"

„Irénnek hívták egyébként ezt a Mimit."


A TündérVölgy című regényről, Kukorelly Endre írói életművének legjelentősebb művéről szólva a kritika egyik fontos kérdése volt, vajon költői avagy prózai alkotásként tekint-sünk-e rá. Ha tüzetesebben utánanézünk, látjuk, hogy Kukorelly korábbi köteteiből nem kevés szöveget – költőit és prózait és olyanokat, amelyek épp költészet és próza határait bizonytalanítják el – dolgozott bele az opus magnumba. Így például a Három 100 darab címen összegyűjtött rövidprózák kötetéből vagy már A Memória-part című kötetből számos bekezdés, szövegrészlet, mondat, kulcsmotívum tűnik föl a regény többé-kevésbé átváltoztatott részleteként.


Harkai Vass Éva: Szív és nők, igen és nem

Kukorelly Endre mögött, ha jól számolom (és jól számolom, mert a könyv borítójának behajtott feléről olvasom), legújabb kötetét is beszámítva, tizenöt könyv áll. Versek és prózák, mondjuk így, egyszerűen, kezdetben versek, később mind több átúszás prózába és vissza versbe, miközben finoman érzékelhető a prózaforma fokozatos térhódítása.


Sándor Bazsányi: A formal exercise


How can one, in spite of all the doubts and technical obstacles, tell the story of someone growing up in Budapest and its surroundings during the 60s and the 70s? How can one create a classically structured story with the help of modern and even postmodern techniques?


Although, in a sense, Fairy Vale is a classical bildungsroman, it has nothing to do with sentimentality or naivety. Endre Kukorelly’s novel is an ironical piece of work. The author knows very well that in recent times both the natural cosiness of the naïve soul and man’s basically sentimental longing for idyll has been in danger. Telling us about the difficulties of growing up, a special moment of beauty is present in the very title of the book: the chance meeting of the natural-naïve (Fairy Vale) and the arty-sentimental (Riddles on the Heart of Man) on the dissecting table of the ironic mind.


Horváth Györgyi: A hiányzó B

„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – kezdi Lev Tolsztoj az Anna Kareninát, s ezzel a szimbolikus teljesség (a boldogság) el-nem-értségét a különbözőség lehetőségfeltételeként szerepelteti. Tolsztoj megállapítása beleilleszthető egy, az antikvitás óta kultúránkat meghatározó gondolkodástörténeti tradícióba, mely szerint az emberi lét boldogtalan, szerencsétlen (később: bűnös) mivolta szorosan összefügg ezen lét sorsra utaltságával – az antik istenek (és a boldog emberek) éppen azért boldogok, mivel nincsen sorsuk. A boldogtalanság és a sors inherens összefüggése – amint arra Walter Benjamin Sors és jellem című tanulmányában rámutat – később az individuális jellemnek mint a sorsért felelős oknak, eredetnek a szerepeltetésével (és ezáltal egyben a sorsnak mint „az élők bűnösszefüggésének” moralizáló értelmezésével) bővül. Ekkor az emberi szerencsétlenség már, úgy tűnik, nagyrészt a jellem hibájából adódik, és az individuális élet metafizikai perspektívából megjelenített összessége, mögöttes logikája, azaz a sors szükségszerűen bűnök (büntetésre vagy megváltásra váró) sorozataként áll elő. Benjamin azt is hangsúlyozza, hogy csak a nem konstans jellemnek lehet sorsa: a történetként előálló sors tehát történetileg változó szubjektumra utalt – avagy, Tolsztojjal radikalizálva a kijelentést: boldogok csak egyféleképpen lehetünk (sorstalanul), boldogtalanságunk viszont szorosan összefügg különbözőségünkkel (és egyben a korábbi önmagunktól való elkülönböződésünkkel is).


Miklós Györffy: An Age of Unborn Children

Imre Kertész: Felszámolás (Liquidation). Magvető, Budapest, 2003, 160 pp.

Endre Kukorelly: TündérVölgy avagy Az emberi szív rejtelmeiről

(Fairy Valley or On the Mysteries of the Human Heart).

Kalligram Könyvkiadó, Pozsony (Bratislava), 2003, 371 pp.


One year after receiving the Nobel Prize, Imre Kertész has published his fourth novel Felszámolás (Liquidation). His first three (Fatelessness, The Failure, and Kaddish for an Unborn Child) are closely interconnected and are often referred to as a trilogy; the new novel is connected to them, and can only be fully understood in the knowledge of those three. The Auschwitz 'story' continues and, as the title implies, comes to an end. The central character, a writer and Auschwitz survivor, liquidates himself and his work after the change of the political system in 1990 - he commits suicide and gets his ex-wife to burn the manuscript of his novel. With the fall of the dictatorship, his life as a survivor loses its meaning. "The excuse for my life has gone, the existential mode of survival has ceased," he writes in his suicide note.


Darabos Enikő: Egész kis szoros vagy te

avagy amikor az író alkatilag dekonstruál, az olvasó pedig elmÉletileg olvas

Átment harminc százalék. Kukorelly Endre nemrég megjelent TündérVölgy című regénye az életről szól. Ezzel valószínűleg nem mondtam semmit. Kukorelly szavával szólva sSemmit. Pontosan erről van szó, vagyis nagyjából megjelöltem, hogy milyen program alatt fut a Kukorelly(-szövegek) autentikusság-projektje, ami enyhén szólva problematikusnak mondható. Mégis úgy tűnik, a könyvbeli szövegesemények jelentős hányadát ez működteti, vagy legalábbis erre lehet gondolni a fülszöveg értékelő kitétele alapján, mely szerint "[t]úlzás nélkül állítható, hogy a TündérVölgy az író legautentikusabb könyve".


FEKETE BARBARA: A távolság


Fiatalság kell a reménykedéshez, fiatalság kell az emléke-

zéshez, de bátorság kell ahhoz, hogy az ismétlést akar-

juk. Gyáva, aki csak reménykedni akar, léha, aki csak em-

lékezni akar; aki azonban az ismétlést akarja, az igazi fér-

fi, és minél alaposabban megértette ezt, annál mélyebb

lélek. Aki azonban nem fogja fel, hogy az élet ismétlés, s

hogy épp ez az élet szépsége, az önmagát ítéli el, s nem

is érdemel jobbat, minthogy elpusztuljon, s ez meg is

történik majd vele, hiszen a remény olyan csábító féle-

lem, mely nem elégíti ki; az emlékezés csak nyomorult

utolsó fillér, mely semmire sem elég, az ismétlés azonban

maga a mindennapi kenyér, mellyel boldogan jóllakhatunk.

(Soren Aabye Kierkegaard: Gjentegelsen 1843/

Gyenge Zoltán: Az ismétlés 1993.)


Az alábbiakban a TündérVölgy című regény lehetséges olvasási stratégiáihoz szeretnék fogódzókat kínálni. A regényt ezúttal olvasásra ajánlom, nem elsősorban bírálom ezeken az oldalakon, ugyanis ezekben a regényhez, valamint annak mottóihoz fűzött kommentárokban regény, romantika, realizmus és az írás-olvasás egymásba játszó, egymást átitató fogalmainak egy recenzióban bejárhatatlan, egy esszében pedig részlegesen megvilágítható, összetett problémáját kísérlem meg Önök elé tárni egy olyan szerző kapcsán, aki nem első regényét teszi olvashatóvá, az olvasó szemek számára hozzáférhetővé.


Kulcsár-Szabó Zoltán: Ex libris

Ex libris


Kulcsár-Szabó Zoltán


Friedrich Kittler szerint a XX. század technikai feltételei nem teszik lehetové a különféle médiumok közötti fordítást: a "magas" irodalom egyik ismertetojegye éppen megfilmesíthetetlensége lehet. A "családregénynek" nevezett, meglehetosen diffúz mufaj hanyatlástörténete innen nézve aligha szorul magyarázatra, ám az irodalmi mufajok természete van olyan rugalmas, hogy átszervezze azokat az összetevoket, amelyek egy elsorvadt mufaji-olvasási kódból kilépve akár ezek radikális megújulásában is foszerepet játszhatnak. Ahogyan a "családregény" például - Lengyel Pétertol Nádasig - fontos szerephez jutott a magyar próza általában a 70-es évekre datált megújulásában, legutóbb pedig Esterházy Harmonia caelestise és persze a Javított kiadás állították elotérbe ezt az összefüggést.


Margócsy István: Kukorelly Endre: TündérVölgy avagy Az emberi szív rejtelmeiről

(kérdésben a felelet) Különös paradoxont érezhet az olvasó a TündérVölgyet olvasva, ha emlékszik Kukorelly egyik nem rég megjelent versére, a Leírások című többrészes elégiára (a Kicsit majd kevesebbet járkálok c. kötetből), hiszen a költő e vers 7.