Vers

Vojtina-redivivus

Gyozz meg, hogy ami látszik, az való:

Akkor neved költo lesz, nem csaló (...) (Arany János)


a költo sose lódít:

az igazat mondd, ne csak a valódit. (József Attila)


Az írás tükör.

Belenézel, néz vissza egy ökör,

Vagy néz vissza esetleg egy bika,

Ama legszebb bikák legszebbike,

S hogy tele, vagy ürességgel tele,

Kiderül majd, csak jól bámulj bele:

Való' világ ... éggel a tetején

És benne én.

Nagyjából mégis mégsem: azt hiszem,

Inkább nem is mennék bele ilyen

AJ és JA közötti hiába-

Valóság/igazság polémiákba,


Ez mind kis túlzás

Ez mind kis túlzással a lassú fájdalom-

nak tartozik nagyon. Mint mind a lom,


mind, ami szemétre kerül,

és szárad legfelül,


míg ráhajigálnak megannyi mást,

új elmúlást,


leszivárog hozzá a víz rohadni,

nem-megmaradni,


szétoszlik majd. De nem olyan pocsék és nincs közel.

Más ilyen szép szétoszlottakhoz el.


A többihez. Miért, nem?

Csak kérdem inkább, mert kicsit sem értem.


Ez itt most nem vigasztalás,

ahhoz sem szoktam érteni. Inkább valami más-


hoz.

A törésmentes házhozszállításhoz.


Kert

Illatos a kertem.

Kopog a szomszéd faszi.

Megcsípett, levertem,

rám szállt valami.


Kiszáradt a dió-

fa ága,

majd jön a Jó-

zsi és levágja.


Mindenféle repked,

mint már mondtam.

Szedek epret,

azt jól van.


Egyszeru élet,

nyár, beesik, besüt,

beszélek,

valami majd beüt.


Felét ennek a rím

kedvéért írtam így.

Ez nem jellemzo rám

amúgy, de elfogott a vágy.


Samunadrág

Virág


Virágot szedtem,

szuper a kedvem,

fényes-virágos,

virágzik a kert,

nem vagyok levert,

nem t'om, világos?


Elnézik a hisztit,

kaptam egy biciklit,

hozzá bukósisak,

nem kérek tarhonyát,

de nem vágok pofát,

nem velem morcosak,


husi lesz feltét nélkül,

anyukám nem-kikészül,

nem folyton beszélek,

nem az kell, ami másnak,

mindig majd jön egy másnap,

jó szerintem az élet.


Barát


Barátnom, legjobb, az Ancsa.

Ne legyen egyforma cuccunk.

Legrosszabb barátnom Zsófi.

A fiúk undokok,

mégis van egy-ketto,

ez a tapasztalat.


Kicsit majd kevesebbet járkáljon

Kicsit majd kevesebbet járkáljon


Lassacskán kialakulnak a dol-

gai. Nevezd alakulásnak.

Ez alakulás.

Szépen, hidegen, gonoszul, vadul.

Itt lakik, így jön-megy, ez ő,

az meg valaki más,

még épül, de már rajta

a tető.

Ez van, ezek itt nincsenek,


ezek és ezek fájnak,

és ez egy seb volt. El van vakarva.

Akármit megvesz, olykor megveszik,

amit, ahogy kiván: előbb a vásár,

csak aztán a kivánság,

ez megy - mióta is? Egy idő óta.

Van aki rászáll,

egséz kis tömeg,

úgy, mint a mézre,


várják, elvárják, végül is kivárják,


Rom

A komonizmus története

CCCP hatalmas futurista övezet

konzerv

egyrészt archaikus, másrészt elpusztította, lezüllesztette a közösséget

a rom konzervál, aki itt él, magára veszi és elszenvedi ennek az egész képtelenségnek a terhét,

mégis valahogy elvan az időtlenségben

csend, rom, gogoli, állati pofák között, a civilizációk nyomai között

ez a katasztrófa a valóság, az áldozatok és a természet kegyelmi színtere

a suliban teli volt aggatva a fal pionírhősök képeivel, szentként tiszteltük őket, mert képesek


Naplóvers

Nem mind szemetel minden szemetes

Minden szemét

Hull az égből a szemét


Iszok nem vagyok szomjas

Nem eszek nem vagyok éhes

Alszok álmos lettem fölébredek


Beviszem magammal mindenhova

Mindenfélének nekiütöm

Sok ember sok polc nagy has


Az jutott eszembe hogy verkli

Verkli verkli

Hogy érzed magad kérdezi egy ismerősöm


Kezd rohadni az őszibarack

Igazából be sem ért

Kemény és rohadt fiatalka és rohadt


7 körül ébredek mondjuk negyed 9 vagy hat

Huszonhat ki van facsarodva kifacsar

Benyúlt ide


Rosszul választ

Választ és rosszul


Élet és nem ezeket ismételhetik

vers

(2002. december 19.)


Ahhoz k'epest még mindig túl

sok autó jár

a ház előtt.

Akárhogy kicsomagolom magam, nem

vesznek át, nem

vesznek rajt' erőt,


Új versek

Vojtina-redivivus


Győzz meg, hogy ami látszik, az való:

Akkor neved költő lesz, nem csaló

(Arany János)


a költő sose lódít:

az igazat mondd, nem csak a valódit

(József Attila)


Az írás tükör.

Belenézel, néz vissza egy ökör,

Vagy néz vissza esetleg egy bika,

Ama legszebb bikák legszebbike,

S hogy tele, vagy ürességgel tele,

Kiderül majd, csak jól bámulj bele:

Való’ világ… éggel a tetején,

És benne én,

Aki nagyjából, mégis, úgy hiszem,

Inkább nem is menne bele ilyen

AJ és JA közötti hiába-

Valóság/igazság polémiákba.

Lódít/valódit vagy való/csaló,

Mindez csak tiszta költészet vala.