TündérVölgy

TündérVölgy

Avagy az emberi szív rejtelmeiről

Kukorelly új regényében ötvöződnek írásmódjának legjobb sajátosságai.

A történetben fájdalmas melankóliával és iróniával jelenik meg az apa és a család sorsa az ötvenes-hatvanas évek Magyarországán, szerteágazva, a budapesti Szondy utcától Kassáig és a Kárpátaljáig, majd vissza, ahogyan az emlékezés ingája mozog.


Garaczi László: Fájdalmas és nagyszabású mű

Fájdalmas és nagyszabású mű


Számos elismerés, külföldi publikáció, az olvasók közötti népszerűség bizonyítja, hogy Kukorelly Endre költőként és prózaíróként is a kortárs magyar irodalom meghatározó egyéniségei közé tartozik. A könyvfesztiválra megjelent prózakötete minden bizonnyal eddigi pályájának megkoronázása, csúcsteljesítménye és összefoglalása. A közel egy évtizedes munka eredményeként létrejött, a könyvfesztivál irodalmi szenzációjának ígérkező TündérVölgy műfaját tekintve vallomás, visszaemlékezés, esszé- és családregény. Az elbeszélő személyes történetének néhány egzisztenciálisan meghatározó élményét járja körül, konokul újra és újra megkísérelve még pontosabban megfogalmazni az elmúlt évtizedek e kitörölhetetlen mozzanatait. Az apa figurája és halála központi motívum ezen a tablón, egy-egy felvillanó sorsban, képben, leírásban pedig plasztikusan idéződik meg a kommunizmus hétköznapi világa, a színek, szagok, tárgyi valóság, nyelv - mindez egy gyermek eszmélésének és a felnőtt emlékezésének tükrében. Újból megmártózunk az édes iszonyatban, ami a diktatúrában való öntudatlan, gyermeki és magára eszmélő, a kivédhetetlen vereséggel szembenéző létünk volt.


Dérczy Péter: A teljesség vágya avagy Harmonia praestabilita

Látom már, aparegényben gazdag vidék leszünk. Irodalomelméleti közhely, hogy egy szöveg és címe között milyen bonyolult értelmezési viszonyok tételezhetők. A Kukorelly-regényben is így van ez, sőt valamelyest tovább is megy az elbeszélő, amennyiben a kettős címadással már magát a címet is értelmezi. A TündérVölgy még meglehetősen elvontnak tűnik, Az emberi szív rejtelmeiről (pláne közbeszúrva az "avagy" szócska) már mintha kijelölné a főcím értelmezhetoségi irányait. A kettő együtt viszont olyan irodalomtörténeti toposzokra utal, hogy a befogadó érteni véli, mi is következhet ez után. Nem más, mint egy vadromantikus szerelmi történet, rejtelmekkel, szívekkel, halállal (a könyv borítója rá is játszik minderre). Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a főcím Vörösmarty lényegében azonos című (csak írásmódjában különböző) költeményére utal, akkor úgy tűnik, megerősíthetjük előzetes várakozásainkat: romantikus "beszéllyel" lesz dolgunk. Annál is inkább, mert a Vörösmarty-mű éppen a romantika kedvelt történetkliséit tartalmazza: szerelem, harc, küzdelem, halál - a lehető legfelfokozottabb hangnemben, előadásmódban. Ám Vörösmarty Tündérvölgye mint cím nem interpretálható ennyire egyszerűen; a "tündérvölgy"-höz mint jelölőhöz kétféle (bár kétségtelenül szorosan összefüggő) jelölt is csatolható: az örökélet és/vagy a halál.


Csontos János: Álpuritán fedezékben

Túlzás nélkül állítható, hogy a TündérVölgy az író legautentikusabb könyve.” Ezt a kiadó írja Kukorelly Endre vaskos regényének fülszövegében. Egy könyvkiadó feltehetőleg alaposan ismeri szerzője életművét, ezért ez a mondat (amely méghozzá rá is akarja beszélni a potenciális olvasót a vásárlásra) legalábbis zavarba ejtő. Lehetséges, hogy azt üzenné: az író korábbi könyvei nem voltak elég autentikusak? S egyáltalán: mit jelent a hitelesség egy fikciós próza esetében? Hogy máskülönben minden úgy történt a valóságban is, ahogyan le van írva? Vagy hogy a szerző önmagához hűséges?


Márton lászló: Folyamatos meccs

Ha az olvasó arra a személyre kíváncsi, aki végigbeszéli mind a kilenc fejezetet, akkor ifjúkori önarcképének fogja tekinteni a TündérVölgyet, ha viszont azok a személyek és helyszínek keltik fel az érdeklődését, akiket-amiket az elbeszélő észlel (illetve a szerző megörökít), akkor a Kádár-korszak hétköznapjairól szóló, részletekben gazdag csoportképre bukkan. Mindkét értelmezés kézenfekvő, de mindkettő figyelmen kívül hagyja a könyv legfontosabb jellegzetességét, a költői fikció erőteljes jelenlétét, folyamatos alakító munkáját a nyelvezetben. Az emlékezet, amelynek működését három és fél száz oldalon át kísérhetjük figyelemmel, nem tényfeltárás, hanem a poézis szolgálatában áll, nem visszaidéz, hanem teremt. Jogos büszkeséggel mondja az elbeszélő a 39. oldalon: "Amire visszaemlékszem, azt előbb még ki kell találnom."

Abból a folyamatos meccsből, amelynek a gyermekkori nyarakat minősíti a könyv egyik kijelentése, nem jön létre sem emlékiratok könyve, sem - hogy messzebbre menjek - portrévázlat történelmi háttérrel, viszont létrejön egy gazdagon strukturált,


Margócsy István: Kukorelly Endre: TündérVölgy avagy Az emberi szív rejtelmeiről

(kérdésben a felelet) Különös paradoxont érezhet az olvasó a TündérVölgyet olvasva, ha emlékszik Kukorelly egyik nem rég megjelent versére, a Leírások című többrészes elégiára (a Kicsit majd kevesebbet járkálok c. kötetből), hiszen a költő e vers 7.


Kulcsár-Szabó Zoltán: Ex libris

Ex libris


Kulcsár-Szabó Zoltán


Friedrich Kittler szerint a XX. század technikai feltételei nem teszik lehetové a különféle médiumok közötti fordítást: a "magas" irodalom egyik ismertetojegye éppen megfilmesíthetetlensége lehet. A "családregénynek" nevezett, meglehetosen diffúz mufaj hanyatlástörténete innen nézve aligha szorul magyarázatra, ám az irodalmi mufajok természete van olyan rugalmas, hogy átszervezze azokat az összetevoket, amelyek egy elsorvadt mufaji-olvasási kódból kilépve akár ezek radikális megújulásában is foszerepet játszhatnak. Ahogyan a "családregény" például - Lengyel Pétertol Nádasig - fontos szerephez jutott a magyar próza általában a 70-es évekre datált megújulásában, legutóbb pedig Esterházy Harmonia caelestise és persze a Javított kiadás állították elotérbe ezt az összefüggést.


FEKETE BARBARA: A távolság


Fiatalság kell a reménykedéshez, fiatalság kell az emléke-

zéshez, de bátorság kell ahhoz, hogy az ismétlést akar-

juk. Gyáva, aki csak reménykedni akar, léha, aki csak em-

lékezni akar; aki azonban az ismétlést akarja, az igazi fér-

fi, és minél alaposabban megértette ezt, annál mélyebb

lélek. Aki azonban nem fogja fel, hogy az élet ismétlés, s

hogy épp ez az élet szépsége, az önmagát ítéli el, s nem

is érdemel jobbat, minthogy elpusztuljon, s ez meg is

történik majd vele, hiszen a remény olyan csábító féle-

lem, mely nem elégíti ki; az emlékezés csak nyomorult

utolsó fillér, mely semmire sem elég, az ismétlés azonban

maga a mindennapi kenyér, mellyel boldogan jóllakhatunk.

(Soren Aabye Kierkegaard: Gjentegelsen 1843/

Gyenge Zoltán: Az ismétlés 1993.)


Az alábbiakban a TündérVölgy című regény lehetséges olvasási stratégiáihoz szeretnék fogódzókat kínálni. A regényt ezúttal olvasásra ajánlom, nem elsősorban bírálom ezeken az oldalakon, ugyanis ezekben a regényhez, valamint annak mottóihoz fűzött kommentárokban regény, romantika, realizmus és az írás-olvasás egymásba játszó, egymást átitató fogalmainak egy recenzióban bejárhatatlan, egy esszében pedig részlegesen megvilágítható, összetett problémáját kísérlem meg Önök elé tárni egy olyan szerző kapcsán, aki nem első regényét teszi olvashatóvá, az olvasó szemek számára hozzáférhetővé.


Darabos Enikő: Egész kis szoros vagy te

avagy amikor az író alkatilag dekonstruál, az olvasó pedig elmÉletileg olvas

Átment harminc százalék. Kukorelly Endre nemrég megjelent TündérVölgy című regénye az életről szól. Ezzel valószínűleg nem mondtam semmit. Kukorelly szavával szólva sSemmit. Pontosan erről van szó, vagyis nagyjából megjelöltem, hogy milyen program alatt fut a Kukorelly(-szövegek) autentikusság-projektje, ami enyhén szólva problematikusnak mondható. Mégis úgy tűnik, a könyvbeli szövegesemények jelentős hányadát ez működteti, vagy legalábbis erre lehet gondolni a fülszöveg értékelő kitétele alapján, mely szerint "[t]úlzás nélkül állítható, hogy a TündérVölgy az író legautentikusabb könyve".


Miklós Györffy: An Age of Unborn Children

Imre Kertész: Felszámolás (Liquidation). Magvető, Budapest, 2003, 160 pp.

Endre Kukorelly: TündérVölgy avagy Az emberi szív rejtelmeiről

(Fairy Valley or On the Mysteries of the Human Heart).

Kalligram Könyvkiadó, Pozsony (Bratislava), 2003, 371 pp.


One year after receiving the Nobel Prize, Imre Kertész has published his fourth novel Felszámolás (Liquidation). His first three (Fatelessness, The Failure, and Kaddish for an Unborn Child) are closely interconnected and are often referred to as a trilogy; the new novel is connected to them, and can only be fully understood in the knowledge of those three. The Auschwitz 'story' continues and, as the title implies, comes to an end. The central character, a writer and Auschwitz survivor, liquidates himself and his work after the change of the political system in 1990 - he commits suicide and gets his ex-wife to burn the manuscript of his novel. With the fall of the dictatorship, his life as a survivor loses its meaning. "The excuse for my life has gone, the existential mode of survival has ceased," he writes in his suicide note.


Horváth Györgyi: A hiányzó B

„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – kezdi Lev Tolsztoj az Anna Kareninát, s ezzel a szimbolikus teljesség (a boldogság) el-nem-értségét a különbözőség lehetőségfeltételeként szerepelteti. Tolsztoj megállapítása beleilleszthető egy, az antikvitás óta kultúránkat meghatározó gondolkodástörténeti tradícióba, mely szerint az emberi lét boldogtalan, szerencsétlen (később: bűnös) mivolta szorosan összefügg ezen lét sorsra utaltságával – az antik istenek (és a boldog emberek) éppen azért boldogok, mivel nincsen sorsuk. A boldogtalanság és a sors inherens összefüggése – amint arra Walter Benjamin Sors és jellem című tanulmányában rámutat – később az individuális jellemnek mint a sorsért felelős oknak, eredetnek a szerepeltetésével (és ezáltal egyben a sorsnak mint „az élők bűnösszefüggésének” moralizáló értelmezésével) bővül. Ekkor az emberi szerencsétlenség már, úgy tűnik, nagyrészt a jellem hibájából adódik, és az individuális élet metafizikai perspektívából megjelenített összessége, mögöttes logikája, azaz a sors szükségszerűen bűnök (büntetésre vagy megváltásra váró) sorozataként áll elő. Benjamin azt is hangsúlyozza, hogy csak a nem konstans jellemnek lehet sorsa: a történetként előálló sors tehát történetileg változó szubjektumra utalt – avagy, Tolsztojjal radikalizálva a kijelentést: boldogok csak egyféleképpen lehetünk (sorstalanul), boldogtalanságunk viszont szorosan összefügg különbözőségünkkel (és egyben a korábbi önmagunktól való elkülönböződésünkkel is).


Sándor Bazsányi: A formal exercise


How can one, in spite of all the doubts and technical obstacles, tell the story of someone growing up in Budapest and its surroundings during the 60s and the 70s? How can one create a classically structured story with the help of modern and even postmodern techniques?


Although, in a sense, Fairy Vale is a classical bildungsroman, it has nothing to do with sentimentality or naivety. Endre Kukorelly’s novel is an ironical piece of work. The author knows very well that in recent times both the natural cosiness of the naïve soul and man’s basically sentimental longing for idyll has been in danger. Telling us about the difficulties of growing up, a special moment of beauty is present in the very title of the book: the chance meeting of the natural-naïve (Fairy Vale) and the arty-sentimental (Riddles on the Heart of Man) on the dissecting table of the ironic mind.


Harkai Vass Éva: Szív és nők, igen és nem

Kukorelly Endre mögött, ha jól számolom (és jól számolom, mert a könyv borítójának behajtott feléről olvasom), legújabb kötetét is beszámítva, tizenöt könyv áll. Versek és prózák, mondjuk így, egyszerűen, kezdetben versek, később mind több átúszás prózába és vissza versbe, miközben finoman érzékelhető a prózaforma fokozatos térhódítása.


Ágoston Zoltán: "Minden a nőkről szól"

„Irénnek hívták egyébként ezt a Mimit."


A TündérVölgy című regényről, Kukorelly Endre írói életművének legjelentősebb művéről szólva a kritika egyik fontos kérdése volt, vajon költői avagy prózai alkotásként tekint-sünk-e rá. Ha tüzetesebben utánanézünk, látjuk, hogy Kukorelly korábbi köteteiből nem kevés szöveget – költőit és prózait és olyanokat, amelyek épp költészet és próza határait bizonytalanítják el – dolgozott bele az opus magnumba. Így például a Három 100 darab címen összegyűjtött rövidprózák kötetéből vagy már A Memória-part című kötetből számos bekezdés, szövegrészlet, mondat, kulcsmotívum tűnik föl a regény többé-kevésbé átváltoztatott részleteként.


Sulinet: Tündérvölgy


Röviden Kukorelly Endre TündérVölgy című regénye arról szól, hogy volt a hatvanas években egy srác, a kis Kukorelly Endre, aki nagyon reflexív volt - nem csak csajozott, mint bárki más, de folyton tudta is, hogy most éppen csajozik. Figyelte magát. Okoskodott, agyalt, filózott. Na, mostanra ez a srác ötven körül jár, és szétröhögi magát azon, amiken akkor agyalt. És az olvasó is szétröhögi magát.


TündérVölgy

regényrészlet

Hirtelen nőttem meg, második gimnázium előtti nyáron. Elsőben minden lány magasabb volt nálam, kivétel Szili Judit, ő kisebb bizonyos értelemben, konkrétan testmagasságra nézve. Tanév elején, az első nap nem ismertek rám, új gyerek, az lettem volna én. Ha megismertek is, nem én voltam, ez a nem-ismerek-rád játék még gyakran elő lesz szedve a későbbiekben, ki a fasz vagy te haver formában. Buliztunk szombatonként az osztálytársaimmal a Túri Babiéknál, a Szív utcában.


Bojtár Endre: Kukorelly TündérVölgye, Sosztakovics Ünnepi nyitánya

Először olvasnivalót ajánlok. Nyaraláshoz, amikor van idő lassan, el-elgondolkozva olvasni, igen alkalmas Kukorelly Endre közel négyszáz oldalas regénye (TündérVölgy avagy Az emberi szív rejtelmeiről).