Rom

Rom

A szovjetónió története

„Mégis, mit változtatna meg? Ott belül? Csak azért mondom ezt, mert itt egyetlen halk pardon még el nem hangzott. Azért ilyen szerencsétlen, kínos-ciki hely Magyarország, a komcsijaival és a komcsizóival együtt, azzal együtt, hogy nem lehet komcsizni, és ahogy mégis csinálják, mert elfelejtettünk egymástól bocsánatot kérni. Magunkon kezdeni a dolgot.”


Rom

A komonizmus története

Meddig él velünk a kommunista diktatúra? És mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? – így fogalmazhatók meg röviden Kukorelly Endre Rom című könyvének alapkérdései. Pontosabb volna egyes szám első személyben kérdezni, hiszen a könyv mindvégig így és innen beszél a közös történetünkről: már ezzel elhárítva a hamis közösségiség mítoszait és nyomasztó beszédmódjait. Ironikusan, önironikusan rákérdezni arra, amiről ma a térség legszívesebben elfelejtkezne, illetve kínzóan ostoba önigazoló történeteket gyárt. Kukorelly kikezdi ezt a fárasztó, önigazoló retorikát, ám a könyv beszélője nem vonja ki önmagát ebből a múltból, azaz nem áltatja az olvasót, hogy ő kívülálló lenne, aki már és akkor is átlátott a szitán. Nem, csak éppen megőrizte ízlését és humorát, ami talán elég ahhoz, hogy hitelesen beszélhessen az ízléstelenség és kedélytelenség világáról.


Rom

A komonizmus története

CCCP hatalmas futurista övezet

konzerv

egyrészt archaikus, másrészt elpusztította, lezüllesztette a közösséget

a rom konzervál, aki itt él, magára veszi és elszenvedi ennek az egész képtelenségnek a terhét,

mégis valahogy elvan az időtlenségben

csend, rom, gogoli, állati pofák között, a civilizációk nyomai között

ez a katasztrófa a valóság, az áldozatok és a természet kegyelmi színtere

a suliban teli volt aggatva a fal pionírhősök képeivel, szentként tiszteltük őket, mert képesek


Rom

A komonizmus története

(1)

reszort: ~ok szerint osztják meg a munkát. (Bassa Endre-Kukk Györgyné: Pártépítési kisszótár.

Budapest, Kossuth, 1973)


Mindenki a maga filmjét forgatja. Ugyanabból az anyagból. Húsvéti locsolás hétéves koromban című film, fekete-fehér, némileg esős. Az úttörő tagkönyvem, fakultpiros. Vagy kék. Társadalmi munka a Nyírségben, egyetemista lányokkal tördelek a kukoricásban. A szomszéd házbeli hülye nő, himbálózó necc-szatyorral az Izabella utcában, ahogy kanyarodik be a Szondyról. Karácsony, család, a vitéz rokonaim, németórák a keresztanyámnál. Karácsonyi neszezés. Egyszer, ez is karácsony körül történt, a Lapkiadó Vállalat erkélyéről lezuhant a vörös zászló, és agyonütött egy fiút. Nyári szombat délután jött ki apám a telkünkre, vártuk a szentistvántelepi HÉV megállójában a húgommal. A budapestszagú aktatáskájában két tábla csoki. Várom a többieket a délutáni, alig csökkenő melegben, felmászom a focipálya melletti egyik cseresznyefára. Futok az új tornacipőmben, töri a lábam. Kű Lajos vezeti a labdát, és amikor felrúgják, kibillentik, vagy ez jut eszébe, hatalmasat esik. Saját mozi, szereplők, azok szerepelnek, akiket meg tudok jegyezni.


Kálmán C. György: A kurzív élet. Rom

Valami megint változott.


A tavalyi könyvhétre Kukorelly Endre összegyûjtött jó sok szöveget, a legkülönbözõbb alkalomból írott és a legkülönfélébb módon megformált írásokat, s olvasója élvezettel barangolhatott közöttük-bennük, találgathatta, hol is van „az igazi” Kukorelly. Az a könyv bemutató is volt, játékos erõdemonstráció: ennyi mindent lehet csinálni, nincsenek mûfaji és terjedelmi korlátok. Az írás öröme érzõdött rajtuk, de itt éppenséggel nem valami magánörömre kell gondolni, hiszen beléjük íródott a társalgás, a csevegés, az (irodalmi, újságírói, kulturális) életben való részvétel is. Mintha Kukorelly folytonos beszélgetésben volna: ha megkérdeznek, akkor válaszolok, azt, ami éppen eszembe jut, s amennyire épp képes vagyok; én is kérdezek, nem nagyon körmönfontan, és talán fölöslegesen, de hát engem ez érdekel.


Lajos Jánossy: Rubble clearance

Rubble clearance

Endre Kukorelly: Ruin


The protagonist in this book is communism itself, one of the most dominant ideas and historical practices of modernity. More precisely, the book is about what we in this country mean by communism: the daily practice of a dictatorship which was born with the idea of communism standing by its cradle.


To put it more frivolously, the book is about the "achievements" of communism. The author, Endre Kukorelly, is speaking from this side of a recently ended historical period, from the position of a one-time participant and survivor. He can now look back on this period as one which seems irrevocably over. A star that has vanished from the stage of history makes a grand re-entry for the duration of a grand flashback.


Rom. A szovjetónió története

részlet

Hogy a Szovjetunió zavar, az más jellegű dolog. Ő ugyanis nem 10%-os hatásfokkal, hanem ennél jobban tud zavarni.Szirmai István (Az MSZMP PB 1963. októberi ülésének jegyzőkönyve. Téma: mitől lehet hatékonyabb a zavarás.) Legalább arcképek nem voltak Moszkvában. Mindig, mindenhová kiakasztva.