Publicisztika

Elég sokan az ágyban

KUKORELLY ENDRE


Elég sokan az ágyban


Hárman az ágyban. Görög és latin erotikus versek. Válogatta, fordította és az utószót írta: Csehy Zoltán. Kalligram, 2000. 207 oldal, 3500 Ft


Már az ókori görögöknél is találjuk a baszást. Ami nem annyira meglepo, viszont tény, nincs kétség, ezek a görög-rómaiak mind buzik voltak. Ez szintén nem kéne, hogy meglepjen, lehet amúgy is tudni róluk, és aztán mégiscsak. Mégis meglep. Csontbuzik vagy biszexek, egyszóval buzik, na. Elsosorban pederaszták. És másodsorban. Ilyen töményen errol még nem olvastam.


Kiküszöbölés

Kiküszöbölés


Ketten egy új könyvrol - "Hatvanas évek" Magyarországon. Tanulmányok. Szerkesztette: Rainer M. János. 1956-os Intézet, Budapest, 2004. 509 oldal, 5000 Ft


A "hatvanas évek" emlékezete. Az oral history archívum gyujteményébol. Válogatta és összeállította: Molnár Adrienne. 1956-os Intézet, Budapest, 2004. 234 oldal, 2500 Ft


"Képtelen megmozdulni a húsom"

Németh Zoltán: A haláljáték leküzdhetetlen vágya. Verses halálnapló. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2005. 119 oldal, 1700 Ft


A valami valamilyen valamije szerkezetű költői könyvcímek (A lét elviselhetetlen könnyűsége, A perverzió méltósága, A valóság édessége) inkább boszszantanak, mint nem. Verseskötetekhez írt utószavakon inkább boszszankodni szoktam, mint stb. A laposfilozofálás ("az a természetes, hogy / nem értjük egymást") bőven belefér az irodalomba, és erős költőket (Hölderlin, Gottfried Benn) választani, sőt csüggni rajtuk, ebben, ami sok az sok, megengedő vagyok. Élő-viruló szerzők hogy már meghaltak volna, ilyen játékokat inkább gáznak tartok, mint bármi másnak. Ahol hamvasbéláznak, onnan diszkréten eloldalgok, ha napnyugati szerző direkt keletizik nekem, szélsebesen elspriccelek. Ezek így együtt, tehát: európai férfi Indiában a helyi viszonyok (kosz, nyüzsgés, baksis) miatt fintorogva, mindhiába keresi eltűnt (megvilágosult?, meghalt?) barátját, viszont a komputerét megtalálva összeállítja hátrahagyott verseit, mindez nettó fikció, utószóban nem kis ismeretterjesztői ambícióval megírva, ez bizony kemény kiképzés. Viszont ha jók a darabok, elnézem a koncepció és kompozíció nagyon/nagyot akarását.

Sőt kezdem kedvelni. Mintegy magamra ismerek.


A pofátlanságról

Elotét


Megmondjam, mi az, ami nekem nem jön össze a Magyar Nemzetben? Ami a Csontosnak, nagyon helyes, az ÉS-ben simán: rendesen válaszolhatni inzultusokra (Hogyan írjunk Magyar Nemzetet?, ÉS, 2004/3.). 2x próbáltam, egybol semmi, kettobol fél: egy számomra is fontos kérdést érinto, impertinens, hazug és zagyva szövegre (Csontos János: Szocialisták lesen. M. N., 2003. nov. 27.) való reagálásomat másfél hónap múlva hozták (2004. jan. 9.), fontos kitételét megkérdezésem nélkül, óne zsanér kihúzva. Címét is lehagyták, ez mondjuk, ki tudja miért, újságok szokása, ámde hogy megkurtított tiltakozásomat lekövesse egy, az eredeti Csontosnál is pimaszabb és zavarosabb újabb Csontos, az már igazán arcátlanság. Ráadásul, nem hiszed el, az a cím sikerült, miszerint Költok egymás közt. Az élet és az irodalom országútja egyaránt rögös. De komolyan, nem vicc!