Próza

Kukorelly Endre: A recka

vagy Nők Kiszerelése Részletekben - Első nyilvánosság extra

Elhangzott a litera első, Szervest című előszilveszterén, 2002. december 30-án a Toldi moziban.

Bizsu

Bizsu


A keresztanyámhoz jártam németórára. A szüleim Bizsukának hívták, a testvérem Bizsu néninek, én igyekeztem valahogy megúszni a dolgot, az, hogy keresztanya, nem olyan nagyon ment. Néha biztos ment, ha muszáj, akkor megy. Angolt, németet és franciát tanított, anyukám gimnáziumi franciatanára. Háború után pedig oroszt, megtanult gyorsan oroszul. Néha mond egy-két francia mondatot az anyám, és utána bejelenti, hogy ezt a Bizsukától tanulta, így mondta a Bizsu, közben így csinált, na igen, de sajnos már mindent elfelejtett. Mármint az anyám. Na igen, de sajnos. Csütörtök délutánonként mentem németre, nem mintha kedvem lett volna.


Tündérdomb

Van, akin jó elore meglátszik a halál. Kiül rá. Pontosabban mondva, egész pontosan az, hogy meg fog halni. Az arcborén, szemgolyók ide-oda forduló, bizonytalankodó mozgásán, a hajszín apró elváltozásain, a mozdulatain, azon, ahogy pislog. Így mozdítja a kezét, lassú, lassan lefelé, lentrol föl, szája csukva, mégis kilátszik a foga, mert oldalvást húzódik, mint színházakban a függöny, a borlebeny az arcán. Széthúzza egy dolog, ettol pedig a felso ajka két ujjnyival följebb kerül, a fogínyre csúszik. Úgy tartja.


Jó, rossz, semmi, egész

(1)


Néha átmentünk Szentendrére.

Három megálló, Pomáz, Pannoniatelep, végállomás.

Nem tudom, miért, bevásárolni, vagy unalomból, történjen már valami.

Nemigen történt semmi, kisétáltunk az istvántelepi hévmegállóhoz, jegyet váltottunk,

leültünk a pirosra mázolt fapadra, vártunk a hévre.

Nagyanyám, a húgom meg én.

Negyvenvalahány éve, legyen kerek 44.

Szögletes.

Szentistvántelepen nyaraltam, volt egy víkendházunk, olvastam, unatkoztam, fociztam, lejártam a Dunához.

Az is unalmas volt, de szép.

Szép hosszú.

Lassú.


Múlt századi konyha

KUKORELLY ENDRE


Múlt századi konyha


Megnyitó


Egy belga revolver

Városkép


Nyugodt Szív

Gyurcsány Ferencnek


Sto gyelaty

Megnyitó


Győzikesó mint olyan: de milyen?

Tiszta szubjektum az egész. (Vass Dóri, szekszárdi főiskolás)


Aki ad magára, minimum legyint. Adsz magadra, akkor enyhén felhúzogatott szemöldökkel fejrázol, onnan tudod, hogy adsz magadra, hogy némiképp szem-fölfele-forgatsz, és nem túl hevesen, de kétségbeesel. Sóhajtasz vagy szörnyülködsz, sírsz-nevetsz vérmérséklet szerint, a Győzikesó példa, sőt vég-metafora. Wégromlás, Wégzet, Wégitélet, vé-vé-vé, pont. Pusztulás.


Kész.


Eltekint, nem lemond

A 70 éves András Sándornak


Egy belga revolver

Egy belga revolver


Ha valami politikával kapcs. keversz bele, akkor gáz, mert abban mindig váltogatom a véleményem. Most épp nem bírom az szdsz-t, a szocikat természetesen soha, vagy mégis, vagy az szdszt soha, ezt nem tudom eldönteni. Végül is nem tetszik a gyurcsány szövege, főleg lampertmoncsicsi nem, de jó nézni őket, meg az egészet. Annyira rosszak. Úgyhogy rossz nézni őket. Nagyon zverj. Nálam ez bulvár szinten megy, de általában jobboldali vagyok, illetve mindig bal, de itt jobb, ott meg bal, most ezt nincs időm kifejteni, de más qrwát ne idézz, ne is kefélj velük, mert széttéplek, és kivágom az agyad.

(B. M.)


Lil(l)a legyező

Kortárs irodalom és irodalomoktatás


Miről is kezdtem beszélni? Igen, Shakespeare-ről. (Petőfi Sándor)


Bezárják, sablon közé nyomják, hogy a végén csak adathalmaz maradjon - jó esetben -,

meg Lilla legyezője iránti lelkesedés egy múzeumi tárlaton. (Görözdi Judit)


A hatos villamos peronján egy matrózblúzos, érettségi előtt álló budai úrilány azt mondja, bele a barátnője arcába, hogy tele van a faszom, ez még lemegy, túl leszek rajta, aztán már nem lesz szükségem erre a magyarra. Engem nem lát. Nem létezem a számára, nem nekem mondja. Nem is tudja, mennyire nekem. Társalgási tónus, se hangos, se halk, nincs indulat benne.


LD-vel a meccsen

vagyis a tévé előtt, spanyol-német EB-döntő, 1:0

(Nagyon) (nem) (jó)

Franciaország - Olaszország 0-2, június 17., Tudósító: Kukorelly Endre

Nem nagyon nézem az EB-t. Belenézek, belealszom. Megtorpanok az utcán egy étterem terasza előtt, aha, ennyi és ennyi, megvárok egy-két, a középpályán elakadó támadást, megyek tovább. Bekapcsolom a másnapi ismétlést, unom. Másnapos meccs. Megvárom a gólt, a gól előtti néhány perc utólag, hogy a több száz közül miért épp annak a kifulladt támadásnak a kontrájából esik. Érdekes.


KUKORELLY ENDRE: Sport

EGÉSZ, RÉSZLETEK, RÉSZ, RÉSZLETEZÉS

Hosszútávfutó nők. Kenyaiak. Egyik kenyai török lett, mert túl nagy Kenyában a konkurencia. Fut egy csomó női csontkollekció, kell nézni, mert olimpia van. Egy magyar is, Papp Krisztina, az elődöntőben bőven leszakadva a tizenhetedik. A selejtezőben lett 17., de akkor miért indítják/juk? Nem tehet róla persze, és végül is, közelről nézi az olimpiát, már megérte neki/ünk, legalább élvez belőle valamit szegény, remélem. Ki tehet erről: erről az egészről, úgy, ahogy van: úgy értem, hogy k, mi mozgatja, milyen érdekek satöbbi? Nyer az egyik kenyai, mutatják közelről, halálfej.


Reményi József Tamás – Tarján Tamás: Kukorelly Endre, Első nap az iskolában

Kukorelly-paródia

Az van, hogy iskolába járok. De persze nem „bajárok”, ez máris nem pontos így, hanem bejárok, bejáró vagyok a Szívbe. A Szondi utcában nincs iskola, csak a Szívben. Iskolába járni nem jó, nem olyan jó, mint, mondjuk, baszni, ezt határozottan állítja a Nagybéla, aki tizedszer jön az elsőbe, és most a padtársam lesz. Per konkréte nem tudom, milyen az, ami Nagybéla szerint jobb, de biztosan igaza van, mert például mindjárt az első nap feltörte az új cipő a lábamat, ma ugyanott töri, pont illik a cipő a sebre. Fáj, de az iskolának ez sem elég, mondta a portás nyolckor, hogy iparkodjak sebesebben.


Ez így nem fer. Nem fer, a sakk-edzőm is ezt mondja, ha visszateszem a táblára a leütött bábumat. Mindig visszateszem, mert nem akarok sakkozni, és ha nem vagyok fer, akkor végre elmehetek focizni, ami egyáltalán nem finom sport, a tahóknakvalófiam.


Az iskolába köpenyben járunk, és dühítő, hogy egyforma vagyok. Egyforma vagyok a Nagybélával, de vigasztal, hogy Gogolnak is volt köpenye. A keresztpapi, aki vitéz volt vagy lovag, úgy lett ütve, előtte meg aztán később is, ő szereti ezt a Gogolt, pedig orosz, de nem úgy.

Az én köpenyem alól ugyanúgy kibújnak majd mind a valamirevaló további írók, ezt lehet tudni. Egyelőre azonban csak a szagok bújnak ki onnan, a Nagybéláé például rémületes. Az enyém valahogy nem rémületes. Jól esik szagolni. Az ember a sajátját. Az iskola viszont nem tesz különbséget a szagok között, a tanítónéni pláne nem, a tanítónéni ugyanis nő, nőből van, és a nők ezt máshogy veszik. Illetve nem veszik, nem vevők rá. Ők másra vevők, a Nagybéla meg is mutatta egy magazinban, mire vevők a nők. Így mondta: magazin, pedig az mást jelent, szovjet nyelven így hívják azt a boltot, amelyik üres. Nálunk a Szondi utcában sok magazin van. Ez lett kitalálva.


A Nagybéla nem hiszi el, de én már láttam női mellet élőben is. Németet, amikor cseregyerek voltam Sachsenkusch nevű faluban. Nem igazi német, persze, endéká, ott lehet nekünk, magyaroknak, gyereket cserélni. Úgy, mint a bélyeget. Cserebélyeg, cseresor. Nekem is van cseresorom, három fogazott ér egy fogazatlant. (Utólagos bejegyzés 2007-ből: Ugyanígy van ez az éretlen palik és az ilyen érett férfiak között, mint. Három fogazott ér egy fogazatlant.) Csereköpenyem viszont nincs. Ha majd este kimossák, reggel fölveszem, rajtam szárad. Gondolom, ez mindig nagyon kellemes. Nem mindig. Szeptemberben kellemes, januárban nem.


Évnyitó is volt. Találkoztam egy házbeli lánnyal, idejár a Szívbe, de már negyedikes, és a nagyobb fiúk tapperolják. Én még nem tapperolhatok, csak ha veszek neki egy similabdát. De én nem vennék akkor se, ha volna pénzem. Egyébként van. Viszont nőnek elvből nem fizetek. Csak hát a tapperolás, az hiányzik. Nagyon bír hiányozni. Különösen évnyitó alatt, ami Kölcseynek egy darabjával végződött, azt énekelték. Őszintén szólva elég gyenge szöveg, ha jobban figyeli az ember, hallja. Nyilván ezért, hogy nem is éneklik végig, az odaadásnak van egy ilyen határa, csak nem vallják be. Ellenben a szavalat egy másik költemény volt, valami Ady dobálta benne a köveket, az egész’ tetszett. Ezt az Adyt tervbe fogom venni. (Utólagos bejegyzés 2007-ből: Ady mégse annyira. A Tasnády jobb, csak nem ismeri senki.)


Zsíros kenyeret vittem uzsonnára. Ozsonára. Ozsonára mit eszel?, így kérdezi a nagybácsim, akihez kedvezményesen fogmosás-órákra járok. Azelőtt fogpasztagyára volt, de most nem. A komenisták elvették, valamennyi paszta maradt neki, abból tanít. Ketten járunk egyszerre, én egy grófgyerekkel, bizonyos Magdaházival, aki azzal henceg, hogy messzebbre volt kitelepítve, mint én. Mindig messzebbre megy. Én még nem eléggé. De fogok majd. Iparkodom, és akkor.


Räude, Wirtschaft, Besserwisser, Geräusch

Kukorelly Endre írása

Räude, Wirtschaft, Besserwisser, Geräusch


A litera Nemzeti tizenegy, avagy két választás Magyarországon című sorozatába felkért tizenegy írót, hogy a 2006. április 10-től 20-ig tartó időszak egy-egy napján rövid jegyzetben számoljon be köz-érzetéről, különös tekintettel a polisz ügyeire és állapotára. Mindez egyben nemes versengés is – az ország öt bölcsészkaráról delegált diákzsűri dönt majd arról, melyik jegyzetet találja a litera díjára érdemesnek.

A díj egy emlékplakett és egy laptop, ez utóbbit a Gedeon Kreatív Stúdió (www.gedeon.hu) ajánlotta fel.


Litera netnapló

Húsz éves korom óta írok valami napló-félét. Katonaság alatt kezdődött azzal, hogy az év első napján kiszámoltam, hány másodperc van még hátra. Egyébként cirka másfél év volt hátra, az beláthatatlan darab másodperc. Feltápászkodjak, és megnézzem?


Mi a boldogság vagy mi

Kukorelly Endre


Mi a boldogság vagy mi


a létezés az egy, 1, én meg a sült csirke kompatibilisek vagyunk, én és a futballozás kompatibilisek vagyunk, én és a nő, nők látványa őrülten kompatibilis, mind egy, egy nők


hát nézd, nálam, az életemben csomó minden igen jól áll most, és így, egy az egyben nem mondom, hogy ez valamilyen értelemben maga a boldogság, mert hülyén hangozna, de tudható, nem titkolom, pompásan érzem magam a bőrömben


Publikációk

publikációs jegyzék


PUBLIKÁCIÓS LISTA


1976

(1) Elbocsátott [vers] = JELENLÉT 6-7 (1976. máj.)


1981

(2) A sebek felmutatása; Játékház; Kísérleti életrajz. A tombolán; Kísérleti életrajz. Az Univerzitás [versek] = JELENLÉT 8 (1981. szept. 25.)


1982

(3) Ünnep; Börtönlevél; Történelem. Kapaszkodunk valamiben; Történelem (a kisasszony) [versek] = JELENLÉT 9 (1982. ápr. 2.)

(4) Elrejtőzés [vers] = ÉS 1982/15 (ápr. 9.)

(5) Strand [vers] = KORTÁRS 1982/5