Maniere

Maniere

versek

Végpontok között ingázik Kukorelly Endre költészete. Lényeg és lényegtelen, fennkölt és közönséges fogalompárjai kísértenek. A dekadenciától megmenti az irónia és a modorosság szándékos vállalása. A Maniere mögött tudatosan átgondolt költői program áll. A következetesen felépített versgyűjtemény érdekes olvasmány, komoly intellektuális játék.


Manière




Kioktatlak



Legyen dobogó, álmodozó, mély hangja.

Sírjon odavetve. Királyi vetés.

Egy van, hogy ne nyikorogjon.

Egy van a zongoraszéknél, hogy ne nyikorogjon.

Hogy ne nyikorogjon, ez mondjuk kritérium.



Legyen dobogás, éjszaka a szív mesél dobogva.

Élveteg lányok cukrászdája legyen,

és erős is, mint a vas-tagok.

Megvan: csak ne

a világ legyen.



Legyen dobogó, ez a székhurcolás tényleg jó.

Szabályos zenei szerkezetek,

a sorból bárhonnan kiállhat a székkel.

Szerintem a sorrendet ki kell írni,

kell sorrend, valakinek vezényelni kell.



Legyen dobogó. Asztalt bonyolult hozni.

Széket nem bonyolult. A sok váltás nyomaszt.

Egy hintaszékben olvadok fel,

szerintem ez jó. Leragadtunk a széknél kicsit.

Értelmetlen és nyugati termék.



Legyen dobogás, legyen dobogás, nehéz.

Na igen, köpök, mivel nem csinálok semmit.

Na jó, benne vagyok, ne legyen ez a székügy,

Ne ezek, ne a lélek dolgai, és

ne így. Legyen



dobogó, álmodozó, mély hangja.

Egyszer majd az ülés megszűnik.

Lehet, hogy a székügyeket is megoldjuk. Nem.

Soha.

Aha.