Kicsit majd kevesebbet járkálok

Kicsit majd kevesebbet járkálok

versek

„Az irodalomhoz nem kis pofa kell. Úgy látszik, mégis van hozzá pofám.” Kukorelly Endre lírája kezdettől fogva kerüli a nagy szavakat. Vagy legalábbis olyan új költői nyelv kialakítására törekszik, amely folyamatosan lebontja az irodalom régi beszédformáit, hogy ezek áthelyezésével és újraértelmezésével kimondhatóvá váljanak az ún. költői szavak. A kicsik és nagyok – de hogy pontosan mikor melyik, ezt e költészet magányos, szemlélődő Énje nem dönti el. Ennél többet bíz az olvasóra. És jobban számít rá.


Kicsit majd kevesebbet járkáljon

Kicsit majd kevesebbet járkáljon


Lassacskán kialakulnak a dol-

gai. Nevezd alakulásnak.

Ez alakulás.

Szépen, hidegen, gonoszul, vadul.

Itt lakik, így jön-megy, ez ő,

az meg valaki más,

még épül, de már rajta

a tető.

Ez van, ezek itt nincsenek,


ezek és ezek fájnak,

és ez egy seb volt. El van vakarva.

Akármit megvesz, olykor megveszik,

amit, ahogy kiván: előbb a vásár,

csak aztán a kivánság,

ez megy - mióta is? Egy idő óta.

Van aki rászáll,

egséz kis tömeg,

úgy, mint a mézre,


várják, elvárják, végül is kivárják,


Reményi József Tamás:Átírva

"Csak egy kis járkálásnak indult" - de már az is tizenkét évig tartott, míg e mondat ilyenre (véglegesre?) formálódott. Azzal a "néhány mozgásformával", amelyet Kukorelly 1980-ban költői programként elgondolt, \'92-ben még sokat kellett bíbelődni, s feltehetőleg (remélhetőleg) 2002-ben ugyancsak sokat kell majd. Hiába, hogy "kicsit kevesebbet...".


Mikó Imola: Hagyomány, intertexusok Kukorelly Endre Kicsit majd kevesebbet járkálok című kötetében

Kukorelly Kedvenxc kötetében,1 melyben „egy kis tablót” készít kedvenceiről, nagy költőelődjéhez való vonzódását a Petőfi Sándor, szívem című írásban fogalmazza meg. A szubjektív viszony azért válik jelentőssé, mert nem a kanonizált váteszi szerep felől közelít hozzá, hanem az olvasói élmény felől, egy sorba állítva más P betűvel kezdődő (világirodalmi szintű) alkotókkal, miáltal Petőfi irodalmár szerepe hangsúlyozódik, értékelődik fel: „ha leveszed a polcról, ha le méltóztatod venni a Petőfidet a polcról, Petrarca, Pázmány, Puskin, Petőfi, Proust, Poe, Plath, Pessoa, Paszternak, Pilinszky, ha fújsz egyet, felütöd és olvasol, az én szívem egy földalatti lak, igen.”2 A por lefúvása az újraolvasás szükségességére utal, melynek eredményeképp kerülhetett be ebbe a szövegbe az idézett Petőfi-sor is, majd maga az egész költemény, mely a kevésbé ismert Felhők-ciklus egyik darabját képezi. Az explicit kijelentés, mellyel a Petőfi-kultusz létrejöttének okait relativizálja, „Hogy kit tisztelünk, sokszor esetleges csak”,3 szintén nem a feltétlen áhítatból fakadó csodálatot fejezi ki, hanem a szubjektív olvasat önkényességét, mely a maga során ki van szolgáltatva a kánon manipulációinak.


Élet és nem ezeket ismételhetik

vers

(2002. december 19.)


Ahhoz k'epest még mindig túl

sok autó jár

a ház előtt.

Akárhogy kicsomagolom magam, nem

vesznek át, nem

vesznek rajt' erőt,


Kicsit majd kevesebbet járkálok


Mémoires - Hekerle Lászlónak


Két kislány üvöltöz az utcán.

Szép sárga a hajuk, dobozos kólát

isznak. Az egyik a másik felé köpi,

csillog az álla. A nyál csillog az

állán. Csorog a cuccán

le a nyála.


Én itt most, azt hiszem, kiszállok.

Megyek haza a köpködők között,

veszek vagy két kiló banánt,

ha a boltig el nem felejtem,

vagy el nem állok.

El nem ejtem


az elálmélkodástól. Bennem „nyoma van”

ama „negatív magabiztosságnak,

amiben az ironikus tudat

időnként tetszeleg.” Nem mintha tetszene.

A lányok tetszenek. Még viszonylag

a köpködés is.


Viszonylag furcsa, mint minden divat.

Furcsa bogarak keletkeznek,

állnak a járdán, alig másznak el,

ha rálépek, kicsit recsegnek,

azért egy kicsit ez kihat

a relatív kedélyre.


Na jó, de mégis, itt szépen végigmegyek.

Sajnos, van némi recsegés,

mindenből kifolyik valami.

Ha kerülgetek, kevésbé ropognak,

de azt alig lehet.

Úgy aligha lehet.


Ma délelőtt ilyen aligha voltam.

Bajosan. Az nem jó. Nem valami jó,

de így telik. Többnyire rosszul

söprögetnek, a fele ottmarad.

Délután gyakoroltam

a nyelvet.


Vagy még az is lehet, hogy összesöprik,

csak minden rögtön széjjel lesz dobálva,

söpörnek, aztán hajigálnak,

egyszerre söprés és dobálás, attól függ,

mi van. Beszámítják a többit,

beszámítódik.


Mégiscsak az van, hogy megyek haza.

Valamivel hosszabb útszakaszon.

Persze ugyanaz, csak hosszabban érzem.

Máskor meg túl rövidnek.

Egy autóduda

beragadt.