Kedvenxc

Kedvenxc

esszékötet

A Csokonairól, Vörösmartyról, Aranyról, Mikszáthról, József Attiláról, Weöresről, Csáthról, Ottlikról, Mándyról, Mészölyről, Tandoriról, saját nemzedéktársairól – avagy éppen Picassóról, Danilo Kisről, William S. Burroughs-ról – szóló írások ugyanazt a jellegzetes kukorellys hangot ütik meg, mint versei és prózai darabjai. És éppen ezáltal – hihetetlenül pontosak.


Bengi László: Kukorelly Endre: Kedvenxc

Valószínűleg könnyen belátható tapasztalat, hogy minden könyvet eleve már előzetes elvárásokkal és ismeretekkel veszünk kézbe, kezdünk el olvasni. Matei Calinescu szavaival azt mondhatjuk, hogy „az első olvasás fogalma nem állja ki a kritikai megmérettetést.


Kedvenxc

Kedvenxc. Szépészeti redékek

Tasnády Attila: Együgyű kísértet


Étvágyam a régi

(Tasnády Attila)


„És kétrét hajolva jöttem ki onnan is.” Egy verseskötet ötödik sora. A közvetítő. „Mikor bementem a szemközti presszóba / eső verte a házfalakat / s én két automata közt is választhattam. / Hol is van az a telefonkönyv? // És kétrét hajolva jöttem ki onnan is.” Így kezdődik a könyv, ezek a szavak törnek elő. Nyilván ezek a szavak törtek elő. Ott jön, kicsit előrehajolva az a férfi. Miért lehet egyáltalán valamely mondatoknak, egy szócsoportnak elementáris ereje. Miért hat így, és mi következik abból, hogy bemozdul a lélek. Milyen konszenzus, lehet-e ugyanazt érezni, valaki más és én magam, ugyanazt érezzük-e ugyanúgy, vagy mit? Megismételhető-e, felidézető, együtt-érezhetsz-e hallgatva ugyanarra, működik-e ez az ő-más-én szerkezet?