Könyv

Maniere

versek

Végpontok között ingázik Kukorelly Endre költészete. Lényeg és lényegtelen, fennkölt és közönséges fogalompárjai kísértenek. A dekadenciától megmenti az irónia és a modorosság szándékos vállalása. A Maniere mögött tudatosan átgondolt költői program áll. A következetesen felépített versgyűjtemény érdekes olvasmány, komoly intellektuális játék.


Én senkivel sem üldögélek

versek

Ami a modort illeti, ami tehát a módot illeti, nem valamelyik, de valamennyi módszer felhasználható, ami éppen ahhoz a dologhoz kell. Tehát nem találom ki, nincs meg előre az irány, stílus, eszme, igazság. Hanem az a konkrét nyelvi mag hordoz minden későbbit, ami mintegy felbukkan bennem. Annak szétnövése jelenti minden későbbit. Ha tetszik (ha nem), a modort. Vagy mondjuk így, a tartalmat. Ahogy minden szilvamagban benne van a későbbi fa, elég pontosan, de nincs benne semmi más. Csak esetleg nem jön ki, hát ahhoz munkálkodni kell.


Azt mondja aki él

versek

Az olvasót elsősorban a nyelv és a nyelvhasználat ismerős különössége ragadja meg Kukorelly verseiben. Lírai hőse rontott, hiányos, szándékoltan prózai, mindennapi nyelvet beszél. Az olvasó akaratlanul is társául szegődik, mielőtt még észrevenné, hogy verset, úgynevezett modern irodalmat olvas. Azt mondja, aki él, hogy élni kell, ilyen egyszerű ez és ilyen nagyon bonyolult.


Budapest-Papírváros

A fotográfus Gink és a költő-író Kukorelly mintha nem ugyanabban a városban élne. Kettejük sajátos Budapest-képe felesel - vagy egészíti ki egymást - a kötetben.


Napos terület

esszékötet

"Más ember. Bizonyos futballisták, bizonyos nők karmaiban. Ki más ember nem játszott volna el azzal ( a gondolattal), hogy miféle más ember volna szívesen. Lenne-e annak a pofának a helyében. Bárki helyében, akinek éppen semmi baja nincs. Én mindenesetre a nyelvvel vacakolva, egy számítógép előtt, az íróasztalom előtt nemigen tudom. Mert ha nem is jól (hanem rosszul), mégis érezzük magunkat a bőrünkben, és ezt - az érzést tehát - elveszíteni sehogyan sem akarjuk.


Mintha már túl sokáig állna

esszékötet

Ez a 140 történet-, látomás-és bölcseletfragmentum folytatása annak a prózaköltészetnek, amelyet a szerző A Memória-part című könyvében kezdett el. Amint a lírikus Kukorelly, úgy az epikával kísérletező író is olyan nyelvi szférához fordul, amely érzékenyen billeg a szándékoltan dilettáns alulstilizált költőietlenség és az irónián messze túleső érzékenység között.


Kedvenxc

esszékötet

A Csokonairól, Vörösmartyról, Aranyról, Mikszáthról, József Attiláról, Weöresről, Csáthról, Ottlikról, Mándyról, Mészölyről, Tandoriról, saját nemzedéktársairól – avagy éppen Picassóról, Danilo Kisről, William S. Burroughs-ról – szóló írások ugyanazt a jellegzetes kukorellys hangot ütik meg, mint versei és prózai darabjai. És éppen ezáltal – hihetetlenül pontosak.


Thomas Bernhard: In hora mortis

versfordítások

Thomas Bernhard talányos, a nagy misztikusok "negatív teológiáját" idéző versciklusát reprezentatív kétnyelvű kiadásban adjuk közre, Kukorelly Endre fordításában, Klimó Károly ez alkalomra készült képeinek kíséretében.


H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.

esszékötet

Kukorelly Endre sorrendben tizedik magyar nyelvű kötete egy az irodalom- és stílustörténet egyértelműsítő kategóriái számára jórészt misztikus sötétségben rejtező költőóriás, Hölderlin nevének kilenc betűjét veszi címéül. A kötet kompozíciója hasonlóképpen a kilences szám bűvkörében épül fel: kilenc nagy ciklust tartalmaz, amelyeken belül további kilenc szöveg olvasható a H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. anagramma betűivel egyenként jelölve; a szövegek némelyike tovább tagolódik triadikus szerkezetekre.


Három 100 darab

esszékötet

A kötet egyfajta összegzés, írói rendrakás. Anyagát olyan kisprózák képezik, amelyekkel már máshol, másképp, más elrendezésben találkozhattunk. A változtatásokkal és a korábbi szövegek egymásutániságának teljes felrúgásával annak a merész írói vállalkozásnak lehetünk tanúi, hogy a szerző a folyton távolodót hogyan képes közelben tartani.


Rom

A szovjetónió története

„Mégis, mit változtatna meg? Ott belül? Csak azért mondom ezt, mert itt egyetlen halk pardon még el nem hangzott. Azért ilyen szerencsétlen, kínos-ciki hely Magyarország, a komcsijaival és a komcsizóival együtt, azzal együtt, hogy nem lehet komcsizni, és ahogy mégis csinálják, mert elfelejtettünk egymástól bocsánatot kérni. Magunkon kezdeni a dolgot.”


Kicsit majd kevesebbet járkálok

versek

„Az irodalomhoz nem kis pofa kell. Úgy látszik, mégis van hozzá pofám.” Kukorelly Endre lírája kezdettől fogva kerüli a nagy szavakat. Vagy legalábbis olyan új költői nyelv kialakítására törekszik, amely folyamatosan lebontja az irodalom régi beszédformáit, hogy ezek áthelyezésével és újraértelmezésével kimondhatóvá váljanak az ún. költői szavak. A kicsik és nagyok – de hogy pontosan mikor melyik, ezt e költészet magányos, szemlélődő Énje nem dönti el. Ennél többet bíz az olvasóra. És jobban számít rá.


TündérVölgy

Avagy az emberi szív rejtelmeiről

Kukorelly új regényében ötvöződnek írásmódjának legjobb sajátosságai.

A történetben fájdalmas melankóliával és iróniával jelenik meg az apa és a család sorsa az ötvenes-hatvanas évek Magyarországán, szerteágazva, a budapesti Szondy utcától Kassáig és a Kárpátaljáig, majd vissza, ahogyan az emlékezés ingája mozog.


Samunadrág

Tettamanti Béla rajzaival

A hazánkban is népszerű svéd gyermekversek látásmódja és hangvétele elevenedik meg Kukorelly Endre új kötetében. Persze, Kukorelly önálló versvilágához hasonítja e hagyományt: a hat és háromnegyed évesek komolyságát, báját és szemtelenségét ötvözi sajátos humorával, nyelvi játékosságával.

A Samunadrág az újabb magyar gyermekirodalom kiemelkedő könyve, amelyet Tettamanti Béla rajzai illusztrálnak.


Rom

A komonizmus története

Meddig él velünk a kommunista diktatúra? És mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? – így fogalmazhatók meg röviden Kukorelly Endre Rom című könyvének alapkérdései. Pontosabb volna egyes szám első személyben kérdezni, hiszen a könyv mindvégig így és innen beszél a közös történetünkről: már ezzel elhárítva a hamis közösségiség mítoszait és nyomasztó beszédmódjait. Ironikusan, önironikusan rákérdezni arra, amiről ma a térség legszívesebben elfelejtkezne, illetve kínzóan ostoba önigazoló történeteket gyárt. Kukorelly kikezdi ezt a fárasztó, önigazoló retorikát, ám a könyv beszélője nem vonja ki önmagát ebből a múltból, azaz nem áltatja az olvasót, hogy ő kívülálló lenne, aki már és akkor is átlátott a szitán. Nem, csak éppen megőrizte ízlését és humorát, ami talán elég ahhoz, hogy hitelesen beszélhessen az ízléstelenség és kedélytelenség világáról.


Fordításban megjelent művek

Gedichte

(Németre ford.: Gerd Adloff, Karin Höpp, Barbara Köhler, Irene Rübberdt, Susanne Scherrer, Andrea SeidlerBerlin, UVA 1992 (versek)


Alguna salida

(Spanyolra ford.: María Teresa Reyes-Cortés. Utószó: Jesús Tomé) Cuadernos Este-Oeste, Rio Piedras, Puerto Rico 1993 (versek)


Бpeгъm нa cпoмeнume

(Bolgárra ford.: Sztefka Hrusanova) Szófia, PAN 1996 (próza)


Um jardim de plantas medicinais

(Portugálra ford.: Fernando Pinto do Amaral, Demeter Mária, Laureano Silveira, Pedro Tamen) Quetzal Editores 1997 (versek)


Die Gedächtnisküste


Farkas Zsolt : Kukorelly Endre

Monográfia

„Az lehet az érzésünk, hogy egy episztemológiai kérdésekben kérlelhetetlen, kemény fickó írásait

olvassuk, aki csípõbõl tüzel, másrészről viszont azt sem titkolja, hogy néha meg van hatva, el van bűvölve, szeret bizonyos dolgokat és hogy érzelmi elkötelezettségei nem mellékesek számára.” (Györök Edina)


Kukorelly Endre legszebb versei

Ebben a válogatásban Kukorelly Endre legszebb verseit olvashatjuk.


Ezer és 3

avagy a nőkben rejlő szív

Kukorelly Endre új regénye a nagysikerű TündérVölgy folytatása, ugyanakkor botránykönyv. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról. A regény az Anna Karenina című Tolsztoj-mű radikális újraírása. 


Mennyit hibázok, te úristen

Kukorelly Endre a nagysikerű TündérVölgy és Ezer és 3 című regénye után versekkel jelentkezik. Tíz év után jelenik meg új verseskötete: szigorúan válogatott,fanyar, melankolikus és játékosan üde versek – megőrizve a Kukorelly-líra utánozhatatlan hangját.