Jelenkor

Balázs Eszter Anna: Kösz, megvagyok. A forma és a lélek. Kicsit majd kevesebbet járkálok

A "forma mindenképpen a lélek állapotát mutatja" - állítja Kukorelly Endre (Száraz felületek, Magyar Lettre, 2001. tavasz, 2.), s ebbõl következõen máris megállapíthatjuk, hogy új verseskötete szerint a szerzõ kedélyállapota kielégítõ. Sõt, jó.

A jelek, melyek a diagnózist alátámasztják: rendezettség a textus valamennyi szintjén; higgadni látszó szerkesztésmód a zaklatottságot sugárzó / keltõ formák helyett; egy mag köré szervezõdõ ciklusok; zárt és egyre inkább rímes formák; erõs központozás. (Milyen érzékenyen vette észre már korábban a klasszicizálódás felé sodró tendenciát Farkas Zsolt és Márton László!) Több komolyság és - szerencsére - nem kevesebb játék...

De nem akarok elõre sietni: elsõként lássuk a felépítést. A kötet élén elõhang áll (Mémoires - Hekerle Lászlónak), amelyet hat, önmagában is szoros egységet alkotó ciklus követ. Belül gyakran már önálló címek sem szerepelnek, csupán az aktualitásra, pillanatiságra figyelmet irányító konkrét dátumok vagy egyszerû számozás. (Természetesen megint a kerek, egységet sugárzó számok kapják a legtöbb szerepet.)


Kukorelly Endre: Ezer és 3

Részlet egy készülő regényből

Évezredekig tart, beszélget a barátnőjével, nevet valamin, én is beszélgetek, nevetek ugyanazon a valamin, elfogyott a pezsgő, aztán teljesen váratlanul a gardróbnál vagyunk, és azon igyekszem, hogy kiráncigáljam a kabáthalmok közül a miénket. Segélyszervezeteknek dolgozik, pályázatokat ír. Segély, ez a szó jól áll neki. Négykézlábra áll, fogom a mellét, a hajánál fogva hátrarántom a fejét, ahogy visszafordul, az segély. Az a segély.