H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.

H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.

esszékötet

Kukorelly Endre sorrendben tizedik magyar nyelvű kötete egy az irodalom- és stílustörténet egyértelműsítő kategóriái számára jórészt misztikus sötétségben rejtező költőóriás, Hölderlin nevének kilenc betűjét veszi címéül. A kötet kompozíciója hasonlóképpen a kilences szám bűvkörében épül fel: kilenc nagy ciklust tartalmaz, amelyeken belül további kilenc szöveg olvasható a H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. anagramma betűivel egyenként jelölve; a szövegek némelyike tovább tagolódik triadikus szerkezetekre.


H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.

I. Da ich ein Knabe war

Tasnády Attilának


Inkább csak véletlenül marad

akármi el. Én véletlenül


szerettem vagy féltem, és volt, hogy

ugyanazt szerettem, akitől

féltem. Inkább nem is marad el,

nemigen marad el semmi. Volt

két hatvannégyes Playboyom,

abban nézegettem a nőket,

és nem tudom, hogy mi mentett meg.

Rettet' ein Gott mich oft. Egy isten

vagy én magam. Mikor kisfiú


voltam még, barátságtalan

mindenkivel, álltam az egyik

sarokban, figyeltem csak, hogyan

rohangásznak. Valamelyikük

egyszer fejjel rohant neki a

radiátornak. Fejjel zuhant

előre, emlékszem, ahogy

széjjelnyílt a homloka annak

a fiúnak. Der Menschen Worte


Verstand ich nie. Ez a mondat ne-

kem sem jelentett soha semmit.