Esszékötet

Budapest-Papírváros

A fotográfus Gink és a költő-író Kukorelly mintha nem ugyanabban a városban élne. Kettejük sajátos Budapest-képe felesel - vagy egészíti ki egymást - a kötetben.


Napos terület

esszékötet

"Más ember. Bizonyos futballisták, bizonyos nők karmaiban. Ki más ember nem játszott volna el azzal ( a gondolattal), hogy miféle más ember volna szívesen. Lenne-e annak a pofának a helyében. Bárki helyében, akinek éppen semmi baja nincs. Én mindenesetre a nyelvvel vacakolva, egy számítógép előtt, az íróasztalom előtt nemigen tudom. Mert ha nem is jól (hanem rosszul), mégis érezzük magunkat a bőrünkben, és ezt - az érzést tehát - elveszíteni sehogyan sem akarjuk.


Mintha már túl sokáig állna

esszékötet

Ez a 140 történet-, látomás-és bölcseletfragmentum folytatása annak a prózaköltészetnek, amelyet a szerző A Memória-part című könyvében kezdett el. Amint a lírikus Kukorelly, úgy az epikával kísérletező író is olyan nyelvi szférához fordul, amely érzékenyen billeg a szándékoltan dilettáns alulstilizált költőietlenség és az irónián messze túleső érzékenység között.


Kedvenxc

esszékötet

A Csokonairól, Vörösmartyról, Aranyról, Mikszáthról, József Attiláról, Weöresről, Csáthról, Ottlikról, Mándyról, Mészölyről, Tandoriról, saját nemzedéktársairól – avagy éppen Picassóról, Danilo Kisről, William S. Burroughs-ról – szóló írások ugyanazt a jellegzetes kukorellys hangot ütik meg, mint versei és prózai darabjai. És éppen ezáltal – hihetetlenül pontosak.


H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.

esszékötet

Kukorelly Endre sorrendben tizedik magyar nyelvű kötete egy az irodalom- és stílustörténet egyértelműsítő kategóriái számára jórészt misztikus sötétségben rejtező költőóriás, Hölderlin nevének kilenc betűjét veszi címéül. A kötet kompozíciója hasonlóképpen a kilences szám bűvkörében épül fel: kilenc nagy ciklust tartalmaz, amelyeken belül további kilenc szöveg olvasható a H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. anagramma betűivel egyenként jelölve; a szövegek némelyike tovább tagolódik triadikus szerkezetekre.


Három 100 darab

esszékötet

A kötet egyfajta összegzés, írói rendrakás. Anyagát olyan kisprózák képezik, amelyekkel már máshol, másképp, más elrendezésben találkozhattunk. A változtatásokkal és a korábbi szövegek egymásutániságának teljes felrúgásával annak a merész írói vállalkozásnak lehetünk tanúi, hogy a szerző a folyton távolodót hogyan képes közelben tartani.


Rom

A szovjetónió története

„Mégis, mit változtatna meg? Ott belül? Csak azért mondom ezt, mert itt egyetlen halk pardon még el nem hangzott. Azért ilyen szerencsétlen, kínos-ciki hely Magyarország, a komcsijaival és a komcsizóival együtt, azzal együtt, hogy nem lehet komcsizni, és ahogy mégis csinálják, mert elfelejtettünk egymástól bocsánatot kérni. Magunkon kezdeni a dolgot.”


Rom

A komonizmus története

Meddig él velünk a kommunista diktatúra? És mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? – így fogalmazhatók meg röviden Kukorelly Endre Rom című könyvének alapkérdései. Pontosabb volna egyes szám első személyben kérdezni, hiszen a könyv mindvégig így és innen beszél a közös történetünkről: már ezzel elhárítva a hamis közösségiség mítoszait és nyomasztó beszédmódjait. Ironikusan, önironikusan rákérdezni arra, amiről ma a térség legszívesebben elfelejtkezne, illetve kínzóan ostoba önigazoló történeteket gyárt. Kukorelly kikezdi ezt a fárasztó, önigazoló retorikát, ám a könyv beszélője nem vonja ki önmagát ebből a múltból, azaz nem áltatja az olvasót, hogy ő kívülálló lenne, aki már és akkor is átlátott a szitán. Nem, csak éppen megőrizte ízlését és humorát, ami talán elég ahhoz, hogy hitelesen beszélhessen az ízléstelenség és kedélytelenség világáról.