Budapest-Papírváros

Budapest-Papírváros

A fotográfus Gink és a költő-író Kukorelly mintha nem ugyanabban a városban élne. Kettejük sajátos Budapest-képe felesel - vagy egészíti ki egymást - a kötetben.


Nem lehet, mivel lehetetlen. Budapest-Papírváros

Budapest utcái. Pillanatképek. Rákóczi út, ugyanolyan piszkos minden utcája, háza földje. Buda, görbe, zegzugos utcái. Szerb utcai zsidók. Nagymező utca eleje. Szondi [xxx]

(Kosztolányi Dezső: Napló)


Egy család áll a zuhanó erkélyen, szürreális Balkon, a nő karján gyerek, a férfin látszik, hogy mindhárman meg fognak halni, a könyökével tesz egy mozdulatot, mintha oldalba bökne egy láthatatlan angyalt.

(Németh Gábor)


Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr

(Rainer Maria Rilke)


(1)

Hogy milyen egy város, azt előre el szoktam határozni. Előbb elképzelem, aztán elhatározom. Elképzelem, és olyan, ha pedig már láttam belőle valamit, az is olyan, így hát két Róma létezik, két New York és két (jó rossz vicc) Berlin, és nem biztos, hogy nem az volna az igazi, amit magamnak képzelek el. De két Rómában mászkálni mégis csak túl jópofa dolog, akkor tényleg úgy kell majd kiválasztanom az igazit. Úgy kell nem a képzelet mellett döntenem.