Az irodalom visszavág

aTom: „Le a modorral, egyébként, és legyen vége az iróniának”*

Kukorelly. Fogalom a fiatal lírikusok között. Fogalom az öreg lírikusok között. A kortárs magyar irodalom gyógyíthatatlan rákfenéje, vagy a mindenre jó, univerzális életelixír.

Ki ne látta volna már betérvén az Írók Boltjába azt a kopasz, kissé potrohos, révedező szemű ötvenes úriembert, aki, amúgy úriasan, mintegy felülemelkedve a sznobok által egyenesen imádott könyvesbolt nyüzsgésén, csak üldögél egy kis asztalka mögött, egyenes derékkal, és az előtte lévő kávéscsészét előkelő mozdulattal – kisujj eltartva – rögzítve, balkézzel lassú, kimért stílusban keverget. Kavargat. Kavar.

A vak is láthatja, hogy ennek az embernek Itt Helye Van. Valaki. Őt itt Mindenki ismeri. Ő is ismer mindenkit. Otthon van.