Élet és irodalom

Bizsu

Bizsu


A keresztanyámhoz jártam németórára. A szüleim Bizsukának hívták, a testvérem Bizsu néninek, én igyekeztem valahogy megúszni a dolgot, az, hogy keresztanya, nem olyan nagyon ment. Néha biztos ment, ha muszáj, akkor megy. Angolt, németet és franciát tanított, anyukám gimnáziumi franciatanára. Háború után pedig oroszt, megtanult gyorsan oroszul. Néha mond egy-két francia mondatot az anyám, és utána bejelenti, hogy ezt a Bizsukától tanulta, így mondta a Bizsu, közben így csinált, na igen, de sajnos már mindent elfelejtett. Mármint az anyám. Na igen, de sajnos. Csütörtök délutánonként mentem németre, nem mintha kedvem lett volna.


Tündérdomb

Van, akin jó elore meglátszik a halál. Kiül rá. Pontosabban mondva, egész pontosan az, hogy meg fog halni. Az arcborén, szemgolyók ide-oda forduló, bizonytalankodó mozgásán, a hajszín apró elváltozásain, a mozdulatain, azon, ahogy pislog. Így mozdítja a kezét, lassú, lassan lefelé, lentrol föl, szája csukva, mégis kilátszik a foga, mert oldalvást húzódik, mint színházakban a függöny, a borlebeny az arcán. Széthúzza egy dolog, ettol pedig a felso ajka két ujjnyival följebb kerül, a fogínyre csúszik. Úgy tartja.


Vojtina-redivivus

Gyozz meg, hogy ami látszik, az való:

Akkor neved költo lesz, nem csaló (...) (Arany János)


a költo sose lódít:

az igazat mondd, ne csak a valódit. (József Attila)


Az írás tükör.

Belenézel, néz vissza egy ökör,

Vagy néz vissza esetleg egy bika,

Ama legszebb bikák legszebbike,

S hogy tele, vagy ürességgel tele,

Kiderül majd, csak jól bámulj bele:

Való' világ ... éggel a tetején

És benne én.

Nagyjából mégis mégsem: azt hiszem,

Inkább nem is mennék bele ilyen

AJ és JA közötti hiába-

Valóság/igazság polémiákba,


Ez mind kis túlzás

Ez mind kis túlzással a lassú fájdalom-

nak tartozik nagyon. Mint mind a lom,


mind, ami szemétre kerül,

és szárad legfelül,


míg ráhajigálnak megannyi mást,

új elmúlást,


leszivárog hozzá a víz rohadni,

nem-megmaradni,


szétoszlik majd. De nem olyan pocsék és nincs közel.

Más ilyen szép szétoszlottakhoz el.


A többihez. Miért, nem?

Csak kérdem inkább, mert kicsit sem értem.


Ez itt most nem vigasztalás,

ahhoz sem szoktam érteni. Inkább valami más-


hoz.

A törésmentes házhozszállításhoz.


Jó, rossz, semmi, egész

(1)


Néha átmentünk Szentendrére.

Három megálló, Pomáz, Pannoniatelep, végállomás.

Nem tudom, miért, bevásárolni, vagy unalomból, történjen már valami.

Nemigen történt semmi, kisétáltunk az istvántelepi hévmegállóhoz, jegyet váltottunk,

leültünk a pirosra mázolt fapadra, vártunk a hévre.

Nagyanyám, a húgom meg én.

Negyvenvalahány éve, legyen kerek 44.

Szögletes.

Szentistvántelepen nyaraltam, volt egy víkendházunk, olvastam, unatkoztam, fociztam, lejártam a Dunához.

Az is unalmas volt, de szép.

Szép hosszú.

Lassú.


Naplóvers

Nem mind szemetel minden szemetes

Minden szemét

Hull az égből a szemét


Iszok nem vagyok szomjas

Nem eszek nem vagyok éhes

Alszok álmos lettem fölébredek


Beviszem magammal mindenhova

Mindenfélének nekiütöm

Sok ember sok polc nagy has


Az jutott eszembe hogy verkli

Verkli verkli

Hogy érzed magad kérdezi egy ismerősöm


Kezd rohadni az őszibarack

Igazából be sem ért

Kemény és rohadt fiatalka és rohadt


7 körül ébredek mondjuk negyed 9 vagy hat

Huszonhat ki van facsarodva kifacsar

Benyúlt ide


Rosszul választ

Választ és rosszul


Elég sokan az ágyban

KUKORELLY ENDRE


Elég sokan az ágyban


Hárman az ágyban. Görög és latin erotikus versek. Válogatta, fordította és az utószót írta: Csehy Zoltán. Kalligram, 2000. 207 oldal, 3500 Ft


Már az ókori görögöknél is találjuk a baszást. Ami nem annyira meglepo, viszont tény, nincs kétség, ezek a görög-rómaiak mind buzik voltak. Ez szintén nem kéne, hogy meglepjen, lehet amúgy is tudni róluk, és aztán mégiscsak. Mégis meglep. Csontbuzik vagy biszexek, egyszóval buzik, na. Elsosorban pederaszták. És másodsorban. Ilyen töményen errol még nem olvastam.


Kiküszöbölés

Kiküszöbölés


Ketten egy új könyvrol - "Hatvanas évek" Magyarországon. Tanulmányok. Szerkesztette: Rainer M. János. 1956-os Intézet, Budapest, 2004. 509 oldal, 5000 Ft


A "hatvanas évek" emlékezete. Az oral history archívum gyujteményébol. Válogatta és összeállította: Molnár Adrienne. 1956-os Intézet, Budapest, 2004. 234 oldal, 2500 Ft


"Képtelen megmozdulni a húsom"

Németh Zoltán: A haláljáték leküzdhetetlen vágya. Verses halálnapló. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2005. 119 oldal, 1700 Ft


A valami valamilyen valamije szerkezetű költői könyvcímek (A lét elviselhetetlen könnyűsége, A perverzió méltósága, A valóság édessége) inkább boszszantanak, mint nem. Verseskötetekhez írt utószavakon inkább boszszankodni szoktam, mint stb. A laposfilozofálás ("az a természetes, hogy / nem értjük egymást") bőven belefér az irodalomba, és erős költőket (Hölderlin, Gottfried Benn) választani, sőt csüggni rajtuk, ebben, ami sok az sok, megengedő vagyok. Élő-viruló szerzők hogy már meghaltak volna, ilyen játékokat inkább gáznak tartok, mint bármi másnak. Ahol hamvasbéláznak, onnan diszkréten eloldalgok, ha napnyugati szerző direkt keletizik nekem, szélsebesen elspriccelek. Ezek így együtt, tehát: európai férfi Indiában a helyi viszonyok (kosz, nyüzsgés, baksis) miatt fintorogva, mindhiába keresi eltűnt (megvilágosult?, meghalt?) barátját, viszont a komputerét megtalálva összeállítja hátrahagyott verseit, mindez nettó fikció, utószóban nem kis ismeretterjesztői ambícióval megírva, ez bizony kemény kiképzés. Viszont ha jók a darabok, elnézem a koncepció és kompozíció nagyon/nagyot akarását.

Sőt kezdem kedvelni. Mintegy magamra ismerek.


Múlt századi konyha

KUKORELLY ENDRE


Múlt századi konyha


Megnyitó


Egy belga revolver

Városkép


Nyugodt Szív

Gyurcsány Ferencnek


Sto gyelaty

Megnyitó


Győzikesó mint olyan: de milyen?

Tiszta szubjektum az egész. (Vass Dóri, szekszárdi főiskolás)


Aki ad magára, minimum legyint. Adsz magadra, akkor enyhén felhúzogatott szemöldökkel fejrázol, onnan tudod, hogy adsz magadra, hogy némiképp szem-fölfele-forgatsz, és nem túl hevesen, de kétségbeesel. Sóhajtasz vagy szörnyülködsz, sírsz-nevetsz vérmérséklet szerint, a Győzikesó példa, sőt vég-metafora. Wégromlás, Wégzet, Wégitélet, vé-vé-vé, pont. Pusztulás.


Kész.


Rom

A komonizmus története

(1)

reszort: ~ok szerint osztják meg a munkát. (Bassa Endre-Kukk Györgyné: Pártépítési kisszótár.

Budapest, Kossuth, 1973)


Mindenki a maga filmjét forgatja. Ugyanabból az anyagból. Húsvéti locsolás hétéves koromban című film, fekete-fehér, némileg esős. Az úttörő tagkönyvem, fakultpiros. Vagy kék. Társadalmi munka a Nyírségben, egyetemista lányokkal tördelek a kukoricásban. A szomszéd házbeli hülye nő, himbálózó necc-szatyorral az Izabella utcában, ahogy kanyarodik be a Szondyról. Karácsony, család, a vitéz rokonaim, németórák a keresztanyámnál. Karácsonyi neszezés. Egyszer, ez is karácsony körül történt, a Lapkiadó Vállalat erkélyéről lezuhant a vörös zászló, és agyonütött egy fiút. Nyári szombat délután jött ki apám a telkünkre, vártuk a szentistvántelepi HÉV megállójában a húgommal. A budapestszagú aktatáskájában két tábla csoki. Várom a többieket a délutáni, alig csökkenő melegben, felmászom a focipálya melletti egyik cseresznyefára. Futok az új tornacipőmben, töri a lábam. Kű Lajos vezeti a labdát, és amikor felrúgják, kibillentik, vagy ez jut eszébe, hatalmasat esik. Saját mozi, szereplők, azok szerepelnek, akiket meg tudok jegyezni.


Egy belga revolver

Egy belga revolver


Ha valami politikával kapcs. keversz bele, akkor gáz, mert abban mindig váltogatom a véleményem. Most épp nem bírom az szdsz-t, a szocikat természetesen soha, vagy mégis, vagy az szdszt soha, ezt nem tudom eldönteni. Végül is nem tetszik a gyurcsány szövege, főleg lampertmoncsicsi nem, de jó nézni őket, meg az egészet. Annyira rosszak. Úgyhogy rossz nézni őket. Nagyon zverj. Nálam ez bulvár szinten megy, de általában jobboldali vagyok, illetve mindig bal, de itt jobb, ott meg bal, most ezt nincs időm kifejteni, de más qrwát ne idézz, ne is kefélj velük, mert széttéplek, és kivágom az agyad.

(B. M.)


Lil(l)a legyező

Kortárs irodalom és irodalomoktatás


Miről is kezdtem beszélni? Igen, Shakespeare-ről. (Petőfi Sándor)


Bezárják, sablon közé nyomják, hogy a végén csak adathalmaz maradjon - jó esetben -,

meg Lilla legyezője iránti lelkesedés egy múzeumi tárlaton. (Görözdi Judit)


A hatos villamos peronján egy matrózblúzos, érettségi előtt álló budai úrilány azt mondja, bele a barátnője arcába, hogy tele van a faszom, ez még lemegy, túl leszek rajta, aztán már nem lesz szükségem erre a magyarra. Engem nem lát. Nem létezem a számára, nem nekem mondja. Nem is tudja, mennyire nekem. Társalgási tónus, se hangos, se halk, nincs indulat benne.


A pofátlanságról

Elotét


Megmondjam, mi az, ami nekem nem jön össze a Magyar Nemzetben? Ami a Csontosnak, nagyon helyes, az ÉS-ben simán: rendesen válaszolhatni inzultusokra (Hogyan írjunk Magyar Nemzetet?, ÉS, 2004/3.). 2x próbáltam, egybol semmi, kettobol fél: egy számomra is fontos kérdést érinto, impertinens, hazug és zagyva szövegre (Csontos János: Szocialisták lesen. M. N., 2003. nov. 27.) való reagálásomat másfél hónap múlva hozták (2004. jan. 9.), fontos kitételét megkérdezésem nélkül, óne zsanér kihúzva. Címét is lehagyták, ez mondjuk, ki tudja miért, újságok szokása, ámde hogy megkurtított tiltakozásomat lekövesse egy, az eredeti Csontosnál is pimaszabb és zavarosabb újabb Csontos, az már igazán arcátlanság. Ráadásul, nem hiszed el, az a cím sikerült, miszerint Költok egymás közt. Az élet és az irodalom országútja egyaránt rögös. De komolyan, nem vicc!


Kálmán C. Gyórgy: Elég sok darab. Három 100 darab

Jelenkor

Össze van gyûjtve ebben a kötetben egy csomó írás, prózai szövegek, mindegyiket Kukorelly Endre írta, régebbiek, újabbak, vegyesen. Három fejezetben. Nem tudom, hogy hány írás, nem számoltam meg, nem is vagyok hajlandó, és szerintem nem is érdemes: római számozás, arab számozás, olykor kötôjellel, néha címek is, az utolsó (harmadik) fejezet meg a Száz címet viseli, és csak egyetlen szöveg van benne.


Kálmán C. György: A kurzív élet. Rom

Valami megint változott.


A tavalyi könyvhétre Kukorelly Endre összegyûjtött jó sok szöveget, a legkülönbözõbb alkalomból írott és a legkülönfélébb módon megformált írásokat, s olvasója élvezettel barangolhatott közöttük-bennük, találgathatta, hol is van „az igazi” Kukorelly. Az a könyv bemutató is volt, játékos erõdemonstráció: ennyi mindent lehet csinálni, nincsenek mûfaji és terjedelmi korlátok. Az írás öröme érzõdött rajtuk, de itt éppenséggel nem valami magánörömre kell gondolni, hiszen beléjük íródott a társalgás, a csevegés, az (irodalmi, újságírói, kulturális) életben való részvétel is. Mintha Kukorelly folytonos beszélgetésben volna: ha megkérdeznek, akkor válaszolok, azt, ami éppen eszembe jut, s amennyire épp képes vagyok; én is kérdezek, nem nagyon körmönfontan, és talán fölöslegesen, de hát engem ez érdekel.


Zoltán Gábor: Minden jogos és mégse minden. Rom

A könyv nagy része 1998-ban az ÉS tárcatárában jelent meg, a most kijött kötet mégsem tárcagyûjtemény, hanem esszé. Esszé, amelyben – mondhatnánk – az író arra tesz kísérletet, hogy fölmérje a kommunista világrendszer bukása utáni helyzetet.


A kommunizmus nemcsak létünk külsõ kereteit szabta meg, hanem többé-kevésbé mindnyájunkba beépült, bele a gondolatainkba, a szókészletünkbe. Kukorelly nem a rendszer történetével foglalkozik, nála a „nagy elbeszélés” nem ott ér véget, ahol, mint oly szépen mondja, „a bolsevik puccs beszart”, õ már azelõtt se egy nagy történetet, csak sok kicsi és kínos történetet lát. Nem azzal foglalkozik tehát, hogy elmondja, mi történt, mondjuk 1917-tõl 98-ig, hanem azzal, hogy mit lehet mondani azok után. A romhalmazon motyogó meg ágáló emberek érdeklik. A szövegek.


Abban semmi különöset nem találok, hogy a szerzõ viszonyulása a komcsikhoz mindjárt az elsõ laptól kezdve eldöntött és kinyilvánított; mondhatni: negatív, és ez nem nagyon változik a késõbbiekben, sõt. Annál érdekesebbnek találom, hogy esszéje nem valamilyen tétel köré épül. Kukorelly nem állít föl elméletet a bolsevizmus eredetére vagy lényegére vonatkozólag, de más gondolkodóktól se kölcsönöz efféle vezérgondolatot, mely aztán esszéjének gerincéül szolgálhatna. Pedig egy elmélet segítene abban, hogy a kommunista rendszerrõl elgondoltakat rendszerezni lehessen, ám ilyen rendszerezés, építkezés igényérõl a Rom esetében nem beszélhetünk.


A szív, hogy úgy mondjam, egy hozzám közel álló dolog

- Kukorelly Endrével beszélget Károlyi Csaba -

Károlyi Csaba


A szív, hogy úgy mondjam, egy hozzám közel álló dolog


Nemrég készült el Kukorelly Endre eddigi legnagyobb szabású könyve, a TündérVölgy avagy Az emberi szív rejtelmeirol. A megjelenéskor 52 éves szerzonek ez a tizenötödik kötete, az elso, A valóság édessége 33 éves korában, 1984-ben jelent meg. Az eddigi kötetek verseket, kisprózákat, eszszéket tartalmaztak. Az új muvet regénynek nevezi kiadója.


- Regényed címe tulajdonképpen már foglalt. Vörösmarty Mihály elbeszélo költeménye, a Tündérvölgy idézodik meg benne, a különbség mindössze a nagy V betu. Miért ez a cím?


- Turheto címadónak gondolom magam, mégis az alatt a majdnem kilenc év alatt, amíg ezzel az anyaggal foglalkoztam, igazából csak munkacímeim voltak. A határido szorításában döntöttem, elozo prózakötetem, a Rom adta az ötletet. Az szintén egy Vörösmarty-mure, A romra való rájátszás. Van nyilvánvalóan tematikai átfedés is a két könyv között: minimum annyi, hogy ugyanaz a terük. Azokat a lidérces viszonyokat próbálom a leírással valamelyest a konstruálás és rekonstruálás révén megérteni, amik között éltem. Én meg az én szegény kis talajvesztett, súlyosan deklasszálódott famíliám. A tündéri azonban nem csupán negatív értelemben értendo, a könyvnek ugyanis egyik fo helyszíne Szentistvántelep, ahol gyerekkoromban a nyarakat töltöttem nagymamámmal és a testvéremmel, hétvégenként a szüleinkkel. Igazi tündérvölgy volt, a legmesésebb értelemben.